A Galamb nem zsidó jelkép, náluk az Istennő tiltott fogalom, így minden attribútuma is az. A galamb sokkal ősibb, "pogány" Istennő szimbólum, s ennek megfelelően a Szentlélek - mint (Isten)Anya - megszemélyesítője is.

A mennyei kijelentést a targumokban, illetve a rabbinikus irodalomban a következő formula vezeti be: „egy hang jött/hallatszott az égből/a mennyből”. A Rúách HáKódeshez hasonlóan gyakran galamb vagy gerle képében is megjelenik, de ha nincs látható megnyilvánulás, a zsidó hagyomány gyakran akkor is úgy tartja, a bát kól úgy búg, mint egy galamb.

„És leszálla őreá a Szent Lélek testi ábrázatban, mint egy galamb, és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, tebenned gyönyörködöm!” (Lk 3:22) Ezt a jelenetet mind a négy evangélium feljegyzi. Abban a zsidó társadalomban, ahol az játszódik, egyáltalán nem hat furcsán: a galamb, a karizmatikus személy felkenetését hitelesítő égi hang az isteni megerősítést fejezi ki.

Ami ezzel kapcsolatban figyelemreméltó: Jézus az Anya, s ezen keresztül a nő szerepét, tiszteletét kívánta visszaállítani, s ezért teszi egyenrangúvá, sőt mindenek fölé a Szentlelket, az (isteni) Anyát:

Tévedsz. A Szent-lélek egy Isten-i eredetű kifejeződés, de a zsidók számára nem különálló személy volt.