"A fizikának azzal az 1 lehetőséggel kell foglalkozni, ami a valóságot ábrázolja."

 

Valójában éppen erről pofázok napok óta!

 

Megmérték az univerzum terének "globális" görbületét, és plusz-mínusz hibahatáron belül NULLÁNAK adódott.

Mivel pedig a nulla görbület egy kitüntetett érték a teljes értékkészletben, és a nulla görbületet egyszerűbb és valószínűbb mechanizmusok (pl. egyensúlyok) eredményezhetik, mint egy nemnulla de csak infinitezimálisan kicsit eltérő görbületet (ez utóbbi kimagyarázása magával hozza a "finomhangoltság" teljes problémakörét!), ezért aztán nagyon valószínűnek tekinthetjük, hogy az univerzum "globális" görbülete egzaktul nulla.

 

Ez az egy lehetőségünk van jelenleg, a mérések ezt mutatják.

 

Erre jön egy laikus okoskodó, aki a lufi-analógián "tanulta" a kozmológiát, és makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy az univerzum csakis egy 4D hipergömb 3D "felszíne" lehet, ami zárt, véges térfogatú és határtalan, de ami a lényeg: hasonlít a lufi-gömbre, meg fel tud fújódni.

Hiába írom neki, hogy a mérési adatok alapján a tér "globális" görbülete nagyon-nagyon valószínűen nulla, a hipergömb felszínéé viszont pozitív, a laikusunk köti az ebet a karóhoz. Főleg azért, mert még nem is hallott róla, hogy nem szükségszerűen kell a 3D térnek pozitív görbületűnek lennie a zárt végestérfogatúsághoz: legalább kéttucat egyéb topológia is létezik. (Egyet ismertettem is.)

 

Arról most ne is beszéljünk, hogy a síkgeometria triviális topológiai következményével szemben (nyitott végtelen térfogatú tér) a szóban forgó laikusunk kézzel lábbal tiltakozik! Egyszerűen nem veszi be az elméje azt, hogy a táguló univerzum bizony mindig is lehetett végtelen kiterjedésű. Pedig ez is benne van a pakliban.