"Kábé milyen képzettség az, amit elvársz ahhoz, hogy valaki hozzászólhasson az index fórumon?"
Csupáncsak annak felismerése, hogy ha egy sík 2D papírlapot hengerbe hajtunk, a felület továbbra is síkgeometriájú marad. Ha a maradék két szabad élt hajtjuk egymáshoz, akkor ezt már csak úgy tudjuk megtenni a mi 3D terünkben, ha a síkgeometria torzul: belül zsugorodnia kell a távolságoknak, kívül nyúlnia, és létrejön a zárt véges felületű DE HATÁRTALAN tóruszfelszín.
Legyen képes a fentiekből levonni a következtetést: ha egy akárhány dimenziós síkgeometriájú "tér" két szemközti oldalát eggyel nagyobb dimenzió irányába hajtjuk egymáshoz, akkor nem sérül a síkgeometria. A fennmaradó további szemközti oldalak összehajtásához tehát rendre egy-egy újabb extra dimenzió kell, de ha így összeorigamizzuk a dolgot, akkor egy zárt véges "térfogatú" de határtalan síkgeometriájú "teret" kapunk.
A síklap esetén a második élpár összehajtását már csak a negyedik dimenzió irányába lehet úgy megtenni, hogy a 2D síkgeometria ne torzuljon. Ennek analógiájára elvárom, hogy a hozzászóló képes legyen elképzelni ahogy egy 3D kocka szemközti oldalpárjait egymáshoz hajtjuk és összezárjuk rendre a negyedik, az ötödik és a hatodik dimenzió irányába hajtva. Így létrejön a T3 sík-hipertórusz, egy hatdimenziós alakzat, amelynek egy zárt, véges térfogatú de határtalan 3D felszíne van. Pont úgy, mint a hipergömbnek, de míg a hipergömb 3D felszíne POZITÍV görbületű, a sík-hipertórusz 3D felszíne NULLA görbületű.
Na, ilyen sík-kompaktifikációk nyomait keresték a Planck-misszió adataiban is a valódi kutatók. (Mert ugyanis ők tudják, hogy az univerzum tere globálisan síkgeometriájú, ezért a hipergömb-felszín megoldás ide nem jó.)
