A véges idő óta tartó tágulás nem csak úgy lehetséges, hogy véges a mérete. A tágulást egyáltalán nem az Univerzum valamiféle véges átmérőjének növekedése alapján tapasztaljuk, hanem a skálafaktor növekedése alapján. Tehát például, hogy azok a galaxisok, amelyek ma egymilliárd fényére vannak tőlünk, régebben csak egymillió fényérve voltak, még régebben meg ezer fényévre, és így tovább. De az Univerzum alighanem már a kezdetén is végtelen kiterjedésű volt.

Csak azt a szemléltetést szokták félreérteni, amiben arról beszélnek, hogy az Univerzum ma belátható kb. 40 milliárd fényév átmérőjű része, a tágulás kezdete utáni 10^-32 másodpercben csak pár centiméter átmérőjű volt. De a belátható tartományon kívül körben valószínűleg mindig is ott volt egy be nem látható végtelen tartomány. És alighanem hasonlóan tágult annak minden egyes része is.