Hawking egészen konkrét elméleti összefüggést talált a fekete lyukak tömege, sugárzása, és hőmérséklete között. Ami a szupermasszív lyukakra az abszolút nulla hőmérséklethez nagyon közeli értéket adott, annál kisebbet, minél nagyobb a tömegük.

Hawking már sokszor tévedett, amiből néhányat be is ismert.

Ahogy az imént is írtam, a legfőbb tévedése ezzel kapcsolatban, hogy a fekete lyukat az eseményhorizontjáig érő objektumnak tartja, ami nem igaz, mert ott nincs semmilyen éles fizikai határ, s ott sem az anyagi objektumok, sem a fény nem áll meg, nem sűrűsödik, hanem zuhan tovább a még mélyebb, még nagyobb gravitációjú és még szűkebb térfogatú részek felé.

Hogy a szupermasszív fekete lyukak hőmérséklete közelít az abszolút nulla fokhoz, az ellentmond a fizika törvényeinek és a megfigyeléseknek is. Már megfigyeltek olyan fekete lyukakat, amik éppen anyagot nyelnek el, s ilyenkor azt tapasztalták, hogy a befelé spirálozó anyagok, egyre gyorsulva és egyre szűkebb térfogatba szorulva hihetetlenül felforrósodnak, még mielőtt az eseményhorizonton belülre kerülnének, s ekkor alakulnak ki azok az anyasugarak (jetek), amiket megfigyeltek. Ezek azonban még a fekete lyuk eseményhorizontján kívüli események, így a nagy sebességű anyagsugaraknak van lehetőségük innen távozni.

Ugyanakkor ellentmond a logikának és a fizikai törvényeinek azt feltételezni, hogy közvetlenül az eseményhorizont előtt még hihetetlenül forró a bezuhanó anyag, majd a horizontot átlépve hirtelen lehűl az abszolút nulla fok közelébe. Ez nonszensz, akkor is, ha még senki sem tudott benézni az eseményhorizont mögé. Ha milliónyi, sőt van, ahol milliárdnyi naptömegű anyag szorul csillagászati léptékben nagyon kis térfogatba, akkor az nem lehet nagyon alacsony hőmérsékletű.