Az alábbiakban beidézek egy régebbi bejegyzésemet, smiben van egy kis összefoglalás és vannak linkek további arxiv anyagokhoz:
LOOP QUANTUM GRAVITY (nyers fordításban: Hurok Kvantumgravitáció)
Ennek a kutatási irányzatnak a fő célkitűzése, hogy közös alapra hozza a kvantummechanikát és Einstein relativitás-elméletét.
Az elmélet lényege, hogy az einsteini téridőt nem tökéletes kontinuumként fogja fel, hanem a kvantummechanika energia-kvantumjaihoz hasonlóan a téridőnek is feltételezi elemi „részecskéit”.
A közérthetőség kedvéért ezt az elemi részt valamiféle hurokként (karika) jeleníti meg, de nem ennek a pontos alakja az érdekes, hanem a viselkedése, mely hasonlít arra, mintha kis hurkok (karikák) kapcsolódnának egymásba, s ezek alkotnák az általunk érzékelhető téridő „szövedékét”.
Amikor ezek a hurkok szorosan egymáshoz szorulnak, ott „sűrű”, görbült a tér, s magas a hőmérséklet, amikor pedig széthúzódnak, ott a tér kisimul, a hőmérséklet pedig csökken.
Ennek az elemi téridő „részecskének” a mérete megegyezik a Planck-hosszal.
Ezen elméletből több következtetés levonható:
- Az Univerzum legkisebb térfogatú állapotában sem lehet kisebb ennél a „részecske” méretnél, vagyis az elmélet kizárja a zéró-térfogatú szingularitást, s ezzel a kvantummechanikából és az Einstein egyenletekből kikerülnek azok a végtelen mennyiségek, amit a szingularitás okozott.
- Végre megnyílik az út az einsteini gravitációs elmélet, s a kvantummechanika közös alapra hozására, mivel minden „kvantált”, még a téridő is.
- Ahol nincs ilyen elemi hurok-részecske, ott nincs semmi! Vagyis ez a téridő szövedék teljesen kitölti a teret, van ahol ritkábban, van ahol sűrűbben átszőve.
- Ezekből a hurokelemekből épülnek fel azok a magasabb szerveződési szintű részecskék, melyeket már ismerünk (hadronok, leptonok).
A kvantumgravitáció elméleti és matematikai alapjait Abhay Ashtekar rakta le, majd Lee Smolin és Carlo Rovelli fejlesztette tovább a Hurok Kvantumgravitáció elméletévé.
(Meg kell említeni, hogy ez az elmélet sok tekintetben hasonló a húrelméletekhez, de azokhoz képest kevésbé tartalmaz olyan absztrakciókat, mint pl. a 11 és 26-dimenziós terek, valamint jobban igazodik Einstein relativitás elméletéhez is.)
Ezután lépett a képbe Martin Bojowald, akinek a nevéhez fűződik a Hurok Kvantumkozmológia (Loop Quantum Cosmology) elmélete.
Ennek lényege röviden az alábbiakban foglalható össze:
- Nem kell feltételezni az anyag, tér, idő „keletkezését”, mivel a téridőnek ez a „szövedéke” nem tud sem eltűnni, sem keletkezni, de folyamatosan és dinamikusan változtatja méretét/alakját.
- Az Univerzum örökké létezik, s ciklikusan megújulva tágulások és összehúzódások követik egymást.
- Az Ősrobbanás „induló” pillanata nem az idő kezdete, hanem csak egy
http://cft.igc.psu.edu/research/images/bojowald.jpg
Bojowald archív anyagok gyűjteménye:
http://arxiv.org/find/gr-qc/1/au:+Bojowald_M/0/1/0/all/0/1
http://arxiv.org/PS_cache/arxiv/pdf/1101/1101.5592v1.pdf
Loop Quantum Cosmology:
Effective theories and oscillating universes:
http://arxiv.org/PS_cache/arxiv/pdf/0802/0802.4274v1.pdf