Én nem a legmélyebb (végső) okok keresésére gondoltam (bár annak keresése sem áll távol a tudománytól), hanem általában az ok-okozatiság természeten belüli keresésére (eltekintve a természetfölöttiektől), s ezzel a módszerrel fizikai törvényszerűségek felismerésére.

Valamikor a görögök azt hitték, hogy a villámokat személyesen Zeusz kezeli és irányítja. Később aztán Benjamin Franklin kiemelkedő munkásságának köszönhetően (is) kiderítették, hogy a villámoknak egy elektromos jelenség az OKA, nem pedig Zeusz.

Sokáig nem tudták, hogy az égés jelensége tulajdonképpen micsoda. Először felvetődött egy flogiszton nevű anyag szerepe, de aztán bebizonyosodott, hogy az égés OKA és magyarázata a különféle elemek oxigénnel való egyesülése.

Vagy vegyük Newton emblematikus felfedezését, amikor felrémlett neki, hogy az alma leesésének és a Hold keringésének ugyanaz a természeti jelenség az OKA, amit gravitációnak nevezünk.

Amikor a tudomány igyekszik a természeti jelenségeket megismerni, akkor ezt alapvetően az ok-okozatiság elvének segítségével történik. Ha van egy eddig nem (kellően) megmagyarázott fizikai jelenség, akkor annak kiderítése a tudomány feladata, mégpedig úgy, hogy azt a már addig kiderített természeti jelenségekkel összhangban magyarázza meg, s nem a természetfölötti ágensek és varázslások felhasználásával. A tudományos magyarázatok nem nélkülözhetik az ok-okozatiság elvét; mert enélkül csak olyan válaszokat tudunk adni, hogy „ez a jelenség így van, higgyük el, de nem tudjuk, hogy miért”. Ez nem tudományos magyarázat.

Természetesen nem tudjuk még minden jelenségnek az okát és tudományos magyarázatát, de az a tudomány feladata, hogy egy-egy lépéssel előbbre kerüljön a természeti jelenségek megismerésében.