Ha jól értem, azért képzeled el ezt a végtelen múltat, hogy az oknélküliség filozófiai problémáját elkerüld. De ez nem jó stratégia, mert a totális, végtelen, ciklikus, vagy akármilyen világmindenség létezésének az oka semmivel sem kisebb probléma.

Szerintem közel sem akkora probléma, s nem is áll ellentétben a tapasztalatokkal és a tudomány módszerével.

Induljunk ki abból a tapasztalatból, hogy ez a világ létezik, továbbá abból, hogy nem ismerjük a nem létező állapotát, sőt gyakorlatban semminek sem ismerjük a nemlétező állapotát. Tehát az Univerzum egyetlen elemének sem ismerjük a nemlétező állapotát, amit ne lehetne visszavezetni egy másik létező állapotra (valamiből lesz egy másik valami).

Ezekből kiindulva nem tartom elhamarkodott elképzelésnek azt, hogy az Univerzum egészének sincs, és soha nem is volt nemlétező állapota. Ha mindig is létezett, s létezésének nincs is más állapota, mint a folyamatos változás, akkor értelmetlenek az olyam kérdések, hogy miért nem teremtődött, hiszen ilyen jelenségeket sehol, egyetlen elemében sem tapasztalunk, így nem várhatjuk el az elemek összességétől, magától az Univerzumtól sem. Jóllehet ez egy indukciós logikai levezetés, de mégis több, mint olyan jelenségeknek (teremtődésnek, semmiből keletkezésnek) a feltételezése, amiknek semmilyen tapasztalati háttere nincs.