A gravitációról igazán nem mondható el, hogy helyenként és időnként, vagy csak statisztikai átlagban működik a Világegyetemben. Mert nagy léptékben ez a meghatározó, és természetesen nem is csak statisztikailag, hanem determinisztikusan. (Vagy te ismersz valamiféle pusztán statisztikailag érvényesülő gravitációs elméletet?) Ha a gravitáció az entrópia csökkenését hozná magával, akkor az globálisan és szigorúan mindenütt csökkenne.
A gravitáció valóban univerzális és mindenütt működik, mégis helyi jellegű anyagcsomósodásokat hoz létre. Az egész Univerzumot (még egyelőre) nem rántotta össze. Miért nem? (költői kérdés)…
Ha a gravitáció az entrópia csökkenését hozná magával, akkor az globálisan és szigorúan mindenütt csökkenne.
Ugyanezt elmondhatom az entrópiáról is: ha csak az entrópia szigorú és mindenütt való növekedése érvényesülne, már régen a hőhalál állapotában lennénk. De miért nem vagyunk? (költői kérdés)…
Természetesen azért, mert két hatás működik, amelyek egymással ellentétesek, de egyben feltételezik is egymást (régen úgy mondták, hogy dialektikus kapcsolatban vannak). Az Univerzumban érvényesül egy expanzív hatás, ami az Ősrobbanással kezdődött, de érvényesül ezzel szemben egy összehúzó hatás is, ami nem más, mint a gravitáció. Ennek a két hatásnak, hogy úgy mondjam, a „küzdelme” alakítja az Univerzumunk sorsát. Van mikor az egyik hatása érvényesül inkább, van mikor a másiké. Az Ősrobbanás indulásakor az expanzív hatás dominált, majd később belépett a gravitáció tágulást lassító hatása. Ahogy tágult és hűlt a világ, egyre inkább érvényre jutott a gravitáció és mindenféle helyi csomósodásokat (csillagok, galaxisok) hozott létre, azzal együtt, hogy az Univerzum egészének tágulása (még) nem állt le.
Némileg leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy az expanzív hatás áll elsősorban összefüggésben az entrópiával, vagyis a rendezetlenség növekedésével, míg a gravitáció a rendezettség növekedésével, s ez a két hatás egymással szemben hatva alakítja a világegyetem sorsát. Amikor kimerülnek az expanzív hatások, akkor a gravitáció kerül fölénybe, s megkezdődik az összeroppanás, aminek energiájából egy újabb expanzió, egy újabb világciklus indul.
