Én elsősorban nem is Turok és Steinhardt Ciklikus Világmodelljére gondoltam, mert ők a bránelmélettel hozták azt összefüggésbe, hanem az úgynevezett „visszapattanó” (bouncing) modellre, amiben nincsnek bránok, hanem az Univerzum anyagai fekete lyukakban kötnek ki, s a fekete lyukak végső egyesülésekor egy olyan sűrűségi és energiaszintet ér el a világ, ami elindítja a következő expanziót, tehát egy újabb „ősrobbanást”.

Ebben a modellben nincs teljes szingularitás, vagyis végtelen sűrűség, hanem csak egy nagyon kis térfogatban és nagyon forró állapotban lévő világegyetem, s innen indul a tágulás.

Ezt a modellt tartja elfogadhatónak Lee Smolin, s megemlíti Az idő újjászületése c. könyvében, valamint ezt fejti ki Martin Bojowald Zurück vor den Urknall (Vissza az Ősrobbanás elé) c. könyvében.

Az azért közös Turokék és a visszapattanó modell között, hogy nincs előzmény nélküli „ világ-keletkezés”, vagyis semmiből való teremtődés, s hogy az Ősrobbanásnak van fizikailag magyarázható előzménye.