"Azt látták, akit „kaptak Istentől” és akit a keresztelésben elfogadtak: látták a Krisztust. Vagyis nem önmagukat, hiszen ők, mint Isten fiai és leányaiként nem láthatók."

Hogy ez mennyire így lehetett, arra nagyon jó példa Pál egyik, ellenfeleire tett megjegyzése, ami Márk evangéliumában is visszaköszön. Ezeket mutatom:

"Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, akik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek." (2Kor 10:12)

"Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek." (Márk13:5-6)

A kora keresztény mozgalomnak csak a már "elhitetett" tagjai mondhatták önmagukra (akit láttak), hogy "Én vagyok." Mert akkor már nem érvényesülhet a "hitből a hithez/be" elv. Óriási tévedése a protestáns teológiának a "sola fide", "egyedül hit által" hittétel. Nem tükrözi ugyanis vissza a páli rendszer lényegét, szívét. A helyes megfogalmazás ez lenne: "Egyedül hitből a hithez." 

 

Bezony:-)