Arany János

AZ ORTHOLÓGUSOKRA
  I
  De mivel verba valent usu,
Halad a nyelv, akárhogy nyúzzu(k).
  (1877)
  II
  Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt;
Ami új van benne, mind rossz,
Ami régi, az meg tót.
  (1878 körül)
  III
 
Motto: Üsd, nem anyád!

Közmondás.   Boncold csak nyelvész! hát baj, hogy az áldozat elvész?
Tartozik ez tereád?... Egy bizonyos: nem anyád!
  (1879 jún.)
  IV
  A NAGY MUNKA
  Szót, ragot és képzőt idegentől mennyit oroztál
Attól fogva, hogy e négy folyam árja itat, Miklosich és Dankovszky nyomán s irigyelve babérjok'
Egy sereg ifju tudós rád bizonyitja mohón. S minthogy utánok a szláv böngészni valót nem igen hágy,
Most jön a német, oláh, új-görög és talián, Perzsa, tatár, török és amit száz évig az átkos
Újító szellem vak dühe fúrt-faragott. E nagy munka ha kész, (sietős!), a többivel aztán
Visszamehetsz Magyarom, Scythia téreire.   (1881 vagy 1882)
  V
  Ahogy indult a nyelvészet árja:
Árpád nyelve csak ferdített árja.
  VI
  Ezután már hát hiába
Küldtök vissza Ázsiába,
Illünk az orosz igába,
A nagy Szláviába.   VII
  Amit Miklosich és Dankovszky s Leschka szerényen
Meghagya, Bernátok kótyavetyélik el azt. Kapkod ürügyhöz ez is, mint a mennykőhöz előde,
Hogy, ha mi bönge maradt, elszlavizálja szegény.   VIII
  KI VAN
  Azon hírre, hogy ezt ,aus ist'-nek (vége van) olvasták nálam s meg akarják támadni
  Már ha ki van kártyád, sincsen ki a nyelvtudományod,
Nyelvőr! nem nyelv-őr vagy te, ha nyelvi malheur.   IX
  Oh Búdenc, Búdenc! magad is már mennyire túlmensz,
Nézd fiadat, Simonyit! Elhagya, rád se konyit.