Sajnálom ha így adta ki a beszélgetés.. én egy magával elégedetlen nőt akartam biztatni.

  Tudod én (szinte mostanáig) hasonlóan magammal elégedetlen, szerintem sikertelen, szerintem ebbe beletörődött léleknek éreztem magam.  Mindegy hogy kívülről ki milyennek látott.

Aztán megváltoztak a dolgok.. de annyira nem hogy ne értsem meg Valakicsakúgy fájdalmát.

És próbáltam úgy mondani neki biztatást hogy a tavalyelőtti énem is megértse.

Nem érzem magam se sármosnak se jóképűnek.. csak sokkal jobban érzem magam a bőrömben mint amikor senkinek sem kellettem.  És tudom hogy nőként is ki lehet törni a skatulyából, csak meg kell döbbenteni a tanárt.  ..a közönséget..   Sőt talán saját magadat, mert a legrosszabb közönséged te saját magad vagy.  Nem is legrosszabb hanem a legkíméletlenebb.

Nnna, tessék a legsármosabb képem a Trafópálcás topikomról :

      http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=143508569&t=9188003