De örültem volna ha az a spanyol nick nem marad árván azzal a kultúrmegállapításával..  :-))

A "mi" tudatról..  Nem rosszul fejezted ki magad, hanem most arrébb vitted a lámpát.  Innen megvilágítva is egyetértek a lényegben és csak apróságokban vitatkozhatnék..

   Egyetlen lényegi különbséget látok, de azt is csak innen.. és az én szememmel nézve.  Hogy az egó nem engedi.

 Szerintem amikor egy-egy döbbenetesen jó elmélettel találkozom akkor az egóm vigyázzba vágja magát és tisztelegve engedi maga elé.  Azt nem tudom hogy ez másokkal a döbbenetesen jó elméletek hiánya miatt, vagy az egó "alaki gyakorlatai" hiánya miatt nem fordul elő.

  (deazééér döbbentettem már meg párszor másokat)

Egy kicsit visszautalnék az értekezésed fafűrészelős részére : én ilyesmit is játszom.  Tűzifafűrészelés közben tényleg lehet találkozni oda nem illő dolgokkal a fában, de azt amit te mondasz talán idén láttam először.  Egy.. vagyis két puskalövedéket tett úgy a magáévá a tölgyfa hogy csak az idegen anyag méretét és nyomait lehet látni benne, de a láncfűrészfogak élei már abszolút nem sérültek.

  De amit te mondasz esetek, ott az idegen anyagok idegen anyagként találhatók meg a befogadó közegben.

Magamra vetítve a dolgot : ha már nem tudom hogy egy frappáns "saxöveg"-et honnan is szedtem, az egy puskagolyó formájú rozsdafolt az elmémben.  Ha tudom hogy kitől idézem, akkor azon az acélon még elszakadna a lánc - de ha már saját gondolatomként mondom, akkor műszerekkel sem kimutatható hogy hogyan kerültek szétoldódott vasrészecskék a tölgyfába.