:) Olvastam a hsz-t, igen. De nem volt benne kérdés. Megállapítás volt, ami igaz, amivel egyetértek. :)

-----------------------------

A "mi" tudat tudatosan nem hiányzik persze. Válás után legalább az egyik fél örül, h szabadul. Meglehet, rosszul fejeztem mi magam... És lehet, most sem leszek pontosan érthető. Attól függ, kik éltek együtt. Ha olaj és víz, akkor sosem volt "mi". De ha tej és kávé, akkor bizony problémás a válás. Ha nem is tudatosan. De ha tíz évig együtt alszol valakivel, majdhogynem lehetetlen, h egy kicsit te ne legyél ő, és viszont. Mint két kavics, akik egymást formálják a folyómederben, mert egymás mellé kerültek. Mindkettő egy kicsit olyanra csiszolja a másikat, ami pont az ő kiálló göbjébe simul bele. És hiába sodorja el őket a folyó, száz kilométerekkel arrébb a másiktól, akkor is ott lesz az egyik kavicsban az a göb, vagy mélyedés, amit a másik csiszolt belé. Vagy a fa is képes körbenőni az akadályt, és utána azzal együtt élni, míg az akadály is nem válik a fa részévé, amit már csak fűrésszel lehet eltávolítani mindkettőjük örök sérelmére... Ezek akkor is vannak, ha nem akarunk tudomást venni róla. Még mi is ahogy most beszélgetünk teszünk egymáshoz. Nyilván felületesebben, és még észrevehetetlenebbül, mint egy több évtizedes kapcsolatban, de hidd el, akikkel találkozol, érintkezésbe lépsz, mindenkitől kapsz, és adsz valamit, ami aztán te leszel, és te ő... Ha mondjuk kavicsok vagyunk, akkor ugye futólag összekoccantunk, és egy kis mikroszkóppal is alig látható mikronmilliméter levált belőlünk, és a másikból is megkaptuk ugyan, de nem ugyanazt, így egy kis részünk a másik lett... 

Ezt nem tudják az emberek, vagy nem akarják tudni, mert az egó nem engedi tudomásul venni...