Sztem nem megy, h csak akarni kell. A partnernek erősebbnek kell lenni, h mellette meg lehessen élni a gyengeséget. Nekem sem ment egyik pillanatról a másikra. Engem a párom "megnevelt". :) 2x-3x hagyta, h menjek a magam feje után, és (mert azért kis piszok is volt) szépen a maga örömére végignézte, h hogy csücsülök seggre a jégen... Csak ezek után tudtam elfogadni, h úgy jó, ahogy apjuk mondja...

Van is erről egy mese. Ha tudom, kiguglizom... Mingyár'

Nem találom... 

Vmi olyasmiről szól, h az apjuk elindul a vásárra a kis család egyetlen tehénkéjével, és útközben mindig lejjebb, és lejjebb cseréli el, a végén meg marad egy marék rozs, vagy vmi semmiség, és azzal kénytelen hazatérni. Ahogy hazaér sorra meséli el az asszonynak, h hogy, smint cserélgette el a tehénkét az asszony meg mindig bólogat, h de jól tette, mert a lecserélt holmi erre, meg arra lenne jó. Végül összecsókolóznak, és történik vmi csuda, és hatalmas jutalmat kapnak... Már nem emléx pontosan... De nagyon tanulságos kis mese... :)