KESE

(kes-e) mn. tt. kesét. Gyöke a világosabbá lett, fehéres, fakó vagy ilyennel vegyes színt jelentő kes, l. KES. (1); honnan az elavult kesik, azaz fehérszik, fakúl, vagy fakót mutat, ebből lett az igenév keső, kese, másképen: kesely. A kesik szóval egyezik mély hangon a székely koszik. Tulajdonkép mondjuk állatról, melynek haja, szőre vagy tolla világosabb, fehéres, vagy fakó szinü vagy igen elmállott vörhenyeges. Innen nevezik az igen szöszke gyereket kesének. Kese ló, tulajd. am. fehér foltos; különösebben fehér körmű ló. 2) Minthogy a fehér foltok tarkává teszik az állati szőrt, hajat vagy tollat, ,kese' annyit is tesz, mint tarka vagyis vegyes szinü, de olyan, melyben a világos szin kitünik. Kese bajusz, mely félig fehéres, félig sötétes. Kese disznó. Kese ökör. 3) Ami sötét szinét elhagyta, s fakóvá, tehát világosabbá lett. Kese posztó, mely eredeti szinét elhagyta. Kese ruha, elavult, elkopott, szinehagyott ruha. A törökben kďszďl jelent a) vöröset; b) ált, hamisat. Innen a kďszďl bas am. veres fejű vagyis fövegű. (Így hívják a törökök az Ali felekezetűt; talán innen van a persának régibb iróinknál kazul neve is). Megvan az uigur nyelvben kďsďl am. kesely és keselyű.

azaz fehérszik, fakúl, vagy fakót mutat... ált, hamisat  Ilyen az, akinek nincsen szakálla.