Nem is tudom, mit írjak erre. Most eszembe jutott, hogy mikor 12-13 éves voltam, apám mennyire nyügös-idegbajos volt, miközben otthon feküdt betegen (még az is lehet, ezért mozdultam most a témára). Neki a lábát műtötték (hú de régen volt), mankói voltak, hát volt, hogy hozzám vágta :-( Kamasz voltam, lázadó, bármivel fel tudtam idegesíteni. Sérültem? Igen :-( Neki valami csont-izé rákja volt, 2 évig betegeskedett, és 13 voltam, mikor meghalt :-(

Szóval végülis megértem, hogy ha ilyen bizonytalan a légkör nálatok is, akkor ki kell mozdulnod a gyerekkel.

Hát, neked se könnyű, van, aki segítsen?