Háááát ez az.. hogy női szemmel visszanézni így látszik.  Benne élni pedig a '))-es új szerelmét megelőző napon még tudom hogy nem így látta.  És az ezredforduló utáni években szintén nem így látta volna - ha megkérdezted volna.

Az biztos hogy a békülés idején amikor megkérdeztem tőle hogy miért nem szólt akkor azt válaszolta hogy hiszen szólt ő hogy széthagyom a zoknijaimat meg nem viszem el őt bálba, meg nem viszek elégszer virágot... aztán tavaly az év elején még megkérdeztem ugyanezt más szavakkal (ugyanarról a kilencvenkilences helyzetről) : hogy miért nem szólt hogy ha ez így és így folytatódik akkor az a házasságunkat fogja veszélybe sodorni - és erre azt mondta hogy akkor azt ő nem is tudta.  Hogy baj felé tartunk..

   ..csak mikor szerelmes lett akkor változott meg a helyzetünk látványa?

Nnna ez az amit nem lehet a feleségre figyelve és tőle tanácsokat hallgatva jól megoldani.