Magány

Van a remeteség, önként vállalt, biztos nem erre gondolsz

Van az egyedül marad, nincs családja, esetleg beteg... ha igénye van rá, keres egy közösséget, ahova tartozhat, ha meg olyan a helyzet, hát intézetbe kell kerülnie

Társas magány. Van párja, esetleg családja, de nem törődnek vele. Vagy vesz egy nagy levegőt és továbblép, vagy beletörődik, így él, sajnálja, sajnáltatja magát

Egyedüllét. Szerintem nem azonos a magánnyal. Van, akinek jobb egyedül. Nem akar senkihez alkalmazkodni. Nemrég valahol hallottam/olvastam, vannak olyanok, akik úgy párok, h a szex, közös program, akármi után mindegyik a saját lakásába megy haza. 

Aztán vannak a kényszerhelyzetek. Elvált, meghalt a párja, egyéb okból egyedül maradt. Egy bizonyos kor után szerintem nehéz párt találni. Olyat, akivel együtt lehet élni. 

Az egyedüllét nem egyértelműen szenvedés. Csinálhat az ember olyat, ami neki jó érzést okoz. Ad abszurdum még a szexet is meg lehet oldani. Inkább akik nem szeretnek egyedül élni, azoknak rossz.

Hogy mennyi idő után rossz valakinek az egyedüllét, az egyénfüggő

Férfi+nő. Ez lenne az alapfelállás. Mindegyik hozzátesz a másikhoz. A teljesség meg nézet kérdése. Szubjektív dolog. Ki hogy érzi. Van, akinek a pénztől, a lakástól, az autótól lesz teljes az élete. Van, akinek a gyerektől. Hogy egy másik embertől az legyen, az bizony sok mindentől függ.