Erőszakkal rájuk lehet kényszeríteni (mint ahogy a mohamedán hit rájuk is kényszeríti), de maguktól kívánni nem fogják.

Ez sztem kulturális, civilizációs kérdés. Uis, amit most kívánnak, h holtomiglan/holtodiglan, örök hűség (amit a szexuális elkalandozás megtör), egy képtelenség. Irreális. Mint az a hiedelem is, h minden szex tüzijáték lesz. Ezek hiedelmek, nem valóságosak, és leginkább a leánygyermekeinkkel elhitetjük a meséinkkel, irodalmunkkal, gyermekjátékainkkal, h ez igaz. H boldogan élnek, míg meg nem halnak... 

Sokkal realistább lenne úgy tekinteni a jövőbe, úgy tekinteni az életre, embertársainkra, h az élet csapatmunka, amely csapatnak bármennyi tagja lehet. Ilyenek elsősorban (ilyenek lennének) a rokonok. Sajnos sok rokonháború, testvér-ellentét van, és nem bírunk békében meglenni egymással. Ennek gyökere pedig leginkább a tulajdonlás, a tárgyi birtoklás. Szóval visszatérve a házasságra, sztem belefér, h a csapat többtagú is lehet. Sőt! Annál erősebb, biztonságosabb a többi tagra is nézve... Így most az van, h jelenidőben a csapat kizárólag két tagú lehet. Beleértve, h a múltban akárhány ffi, nő megelőzhetett, tehát én magam, vagy a párom lehet sorban az akárhányadik, de a jelenben kizárólagos legyen. Ez pedig egy agyrém, mivel az élet nem végtelen, egyszer vége lesz, és nem vagyunk ugyanazok az emberek 50 évesen, mint 30 évesen. És nem is lehet "újrakezdeni" mindig, mindent. Van az embernek egy ún. életútja, amin vannak életszakaszok. Nem, nem lesz senki sem tinédzser 50 évesen, bármennyire is szeretné ezt sugallni a média. Tehát az van, h ezeket a szakaszokat nem lehet lezárni, és egy másikat kezdeni azonos időponttal, mint az előzőt kezdtük, hanem azek folytatólagosak, és mindig másik szakaszban vagyunk, mint az előző tíz évben. A folyó folyik, és nem lehet ugyanabba a medrebe lépni 10 év után, mint tettük azt tíz évvel előtte. Nem tom hogy kifejezni magam... Szóval nem lehet mindig mindenkivel újat kezdeni. Sokkal reálisabb a "folytatás". Úgy értem, h most pl. tartok vhol, és csatlakozik hozzám vki, vagy én csatlakozom más(ok)hoz, és akkor folytatunk vmit, amit már elkezdtünk, de egyikünk sem vmi tök újba kezd bele, hanem a régebbit folytatják együtt. Ami lehet, h kicsit más lesz, mint amit addig csináltak, de nem teljesen, hanem egy kicsit mindenki belead a sajátjából vmit, és úgy hoznak létre vmi régi-újat... Megtartva, és tisztelve az addig világrajött gyermekeket, tisztelve ragaszkodásukat a szüleikhez, nem el-szétszakítva tőlük őket, és egy meglévő családba fogadni az újonnan érkező csapattagot, és a születendő újabb testvéreket...

Ma ezzel szemben az van, h mikor válás van, mindent szétszakítunk, széttörünk. Gyerekeket, nagyszülőket, testvéreket, gyerekeink anyját/apját, és saját magunkat is. Nagyon brutális, h mit művelünk. És belekezdünk egy új kapcsiba, amiben ugyanezt tesszük... Érdekes, h ezt a fajta "bigámiát", azaz a sorban egymás után következő, de jelen időben mindig kizárólagos egyetlent, elfogadjuk. Azzal együtt, hha valamelyik oldalról lenne csatlakozás, akkor energiát nem kímélve szétbaszunk magunk körül mindent, és mindenkit... Ahelyett, h befogadnánk a csatlakozót...