V. Géza a székely "L" betűvel kapcsolatban azt írja, (Magyar Hieroglif Írás) hogy pl. a hettita "la" szótag jelével lenne kapcsolatban.

Ezt bizonyos megfontolások után az élő szavunkkal hozza össze.

Megjegyzi még, hogy a leó és a ló szavak késői képzettársítások lehetnek, ezért a kínai kuwen írás "ló" jele nem

lehet a székely "L" előzménye.

Nekem a hettita magyarázat nem tűnik kielégítőnek. A "város" és a "la" jelhez való rokonítás és magyarázat

sehogy sem jön össze az élő szavunkkal. Nagyon nyakatekert logika kell hozzá.

Viszont igenis szoros rokonság van az élő szó és a leó valamint a ló szavak között.

Czuczor-fogarasi:

"Különös, hogy az l kezdetű gyökszók között alig van olyan, mely valami tömör, szilárd, kemény testet jelentene, hanem holmi lengeteget, könnyűt, lágyat, léhát, illetőleg hasonló mozgást, cselekvést, állapotot,..."

Tehát mindent ami él és mozog.

Ebbe egy város, mint fogalom, mint élőhelyek koronkénti egymásra rétegezettsége nagyon nehezen gyömöszölhető bele.

Sokkal "élőbb" elfogadni, hogy valóban lóról van szó! (Szekeres István)

Különös tekintettel az állatövi "ló" szerepkörre, amit a magyar népmese hagyomány kifejezetten képvisel.

A ló (nyilas) az életenergiák megtestesítője, tűz elemű. Nem véletlenül eszik a táltos parazsat.

Nagyon erősen meggondolnám, hogy egy magyar eredetű jelről lévén szó, nagyon is kötődhet az "L" a lósághoz,

ráadásul égi vonatkozása van. Mégis van talán az írásjeleinknek állatövi kapcsolata!

Nem biztos, hogy a lótisztelet csak a nomád korban alakult ki. Sokkal előbbre is tehető.