Nade.. a férfijeleket szavakkal adják le.. ott nem kérdéses hogy elmondta-e.

Amúgy az első bekezdésedben egy szót változtatnék meg : nem kommunikálni hanem megérteni nem tanulnak. Ezért írtam hogy a női jeleket nem érti a célcsoport akinek érteni kellene. Nincsen jelfejtő táblázat, és nincsen oktatva. Poénok vannak hogy a nem az néha igent, néha nemet jelent - de hogy mitől jelent mást, azt már nem mondja el a tananyag.

  A második bekezdésed ott sántít hogy a nők mire eldöntik hogy milyen oldalakat akarnak megtapasztalni : Idő. Mire egy oldalt megtapasztalnak : Idő. Mire még egypár oldalt megtapasztalnak : Sok idő.. Aztán beleállnak a legjobbnak tűnő oldal megfejtésébe, és kiderül hogy a múló idővel túl sok dolog változott meg. Akkor aztán hiába a saját tapasztalat, ha a képesség már nemolyan.

(és ezt nem a repülőgépvezetésre értettem)

  A megbecsülésről nem egyezik a véleményünk.. tényleg vannak akik csak a mindenkori teljesítményt értékelik, de azoktól el is kell menekülni. És szerintem ők a kisebbség. A többség tudja hogy a feleség valamikori feszes bőre a kislányon, a szép zöld szeme a nagyfiún van most már - de mosolyogva még mindíg ő a gyönyörű.

    A gyors véleményalkotás sem baj..

Amit a mások tapasztalataira nem kíváncsi általános hozzáállásról írsz, azzal muszáj egyetértenem. Mégis remélem hogy ha a harcba indulók nem is, de a sérültek vagy a romok alatt rekedtek keresgélik a helyes válaszokat a kérdéseikre.. és nem elégednek meg a már egyszer érthetetlennek bizonyult válaszokkal.

    A gyerekeim ugyanez.. csak előttük ott vagyok, elérhető közelségben. Ha kérdez akkor válaszolok.

Ez is több a semminél.