Most azon tűnődöm éppen, h a hölgy férje (majd száz éves öregúr) a minap mint egy taknyos 5 éves kölyök, úgy zokogott a neje után, magasztalta az egekig elhunyt asszonyát, telekrákogott egy fél csomag papírzsebkendőt nagy bánatában, h nincs már vele az ő Marikája... Hogy mennyivel másként éli meg a ffi a saját durvaságát, amivel felszántja az asszonyi lelket, és észre sem veszi a véres barázdákat amiket hagy maga után... Igen, száz évvel ezelőtt nem volt tanácsos elválniuk a hölgyeknek. Ma meg már megtehetik... A ffi pedig néz bután, és fogalma sincs, h miért lép le az asszony...