Azt írod, hogy "...ha a törvény nem isteni eredetű..." akkor az "áldozat" szükségessége kimaradt volna, vagy egész más értelmezésben látott volna világot." 

Ebben valószínűleg igazad van, ezért mivel úgy tűnik számomra, hogy nem lesz arra lehetőségem, hogy végigelemezzem az egész dolgozatot, így helyénvalónak érzem, hogy most beszéljünk Pálnak erről a másfajta értelmezéséről, ami szerintem magyarázatot fog adni erre a felvetésre, és amit maguk a keresztények sem igazán szoktak figyelembe venni. 

Pál az 1Kor5:7-ben világossá tesz valami nagyon fontosat, nevezetesen azt, hogy ő (Pál) Jézus (mint Isten fia! ez fontos) megáldozását (halálát) nem mint engesztelés, vagyis nem mint áldozat értelmezi. Ez azért nagyon fontos vers, mert ez az egyetlen evangéliumokon kívüli utalás arra, hogy Jézus (mint Isten fia) halála a Pészahoz kötődik a páli teológiában. A Húsvéti (Pészah/Elkerülés ünnepe) hagyománynak viszont semmi köze sincs az emberi bűn megbocsátásához, az áldozatadáshoz. Ezen az ünnepen a zsidók azt a hagyományt ünneplik, hogy a kivonulás előtti éjszaka a bárány leölése, és az ajtófélfa vérrel történő meghintése miatt elkerülte őket a pusztító. 

 

A bűn megbocsátása, az áldozat egy másik zsidó szent nap, a Yom Kippur - az engesztelés napja, amikor Isten megbocsátja az aranyborjú imádását - központi problémája. A zsidó levél szerzője viszont nem a Pészah, hanem a Yom Kippur engeszteléseként írja le a Krisztus áldozatát. A Jom Kippur (engesztelés) nem téveszthető össze a Pészahal (elkerüléssel). A Yom Kippurban nem a kivonulás előtti eseményekről van szó, hanem a kivonulás utáni eseményekről. Nem azért ment be a főpap egyszer egy évben a szentélybe, mert a bárány megöletett és a vére az ajtófélfán volt, ami miatt elkerülte őket a pusztító, hanem azért, hogy Isten megbocsássa az aranyborjú imádását! A Yom Kippur tehát az engesztelés ünnepe, míg a Pészah az elkerülés ünnepe.

Namost ha a korinthuszi levél szerzője azt mondja, hogy Jézus leöletése a Pészah, a zsidó levél szerzője pedig azt állítja, hogy a Krisztus áldozata a Yom Kippur, akkor itt kétféle eseményről, beszélnek a szerzők. 

 

Ezt a két különböző áldozati hagyományt keverték össze a későbbi keresztények, és értik félre a mai keresztények is, ami azt eredményezte, hogy a keresztény hagyományban Jézus (mint Isten fia) halála engeszteléssé, áldozattá vált az emberiség bűneiért.

 

Csakhogy Pál, mivel Jézus halálát a pészahhoz köti, ezzel egyértelművé teszi azt, hogy Jézus halálát, halálra adását nem tekinti engesztelő áldozatnak. Ennek megértésére további infókat fogok közölni.