Szervusz te rokonszenves nick, köszönöm a véleményed.

  Annál is inkább igazad van, mert én nem a férfimagányt (MGTOW) szeretném reklámozni, illetve nem a nőhatalom-pártiakkal szkanderozni hogy "deigenishogy nekem sokkal inkább igazam van".

Inkább megírom ami a változásokról időnként eszembe jut, aztán remélem érveket juttatok az olvasók eszébe és nem érzelmeket.

Ma például Steinbecktől olvastam az "Érik a gyümölcs" című könyvet, és bámulatos volt benne felfedezni hogy milyen forradalmi helyzet volt a földjeikről elvándorló oklahomai farmerek világában a nők akaratának a határozott kifejeződése. 

  A nemrég útnak indult család mellé csapódik egy másik autó, összetartozni érzik már magukat amikor a másik autó hajtókarcsapágya eltörik.  Félreállnak haditanácsot tartani, ahol kitalálják hogy a jó autó menjen tovább, a hibással maradjon a két szereléshez értő és amikor összetákolják akkor valahol a 66-os úton utolérik majd az elöl döcögőt.  Tetszik is mindenkinek, de az anya egyszercsak előveszi az emelő kurbliját a ponyva alól és azt mondja hogy NEM.

És a döntéshozók csak néznek hogy ez nem az asszonyok dolga, de az anya azt mondja hogy most hogy utaznak kifejezettem az egységben van az erejük.. egyáltalán a túlélés lehetősége.  És ezért megtiltja hogy akármilyen észérvek miatt is kettéváljon a család.  És nem bólintanak rá egyből, de belátják hogy a család egysége az első.

Most hogy sokkal szebb és sokkal jobb világot élünk mint a tízes évek Amerikája volt - most már a különálló.. a szétszóródott családot tartja az anya a jobbnak.

  Legalábbis én ezt tapasztaltam.