Ez a konkrét eset bizonyára több szempontból is tanulságos, csak nem tudom, hogyan kapcsolódik mihez. Részemről a közlekedési vészhelyzet csak egy szemléltető példa volt. És így utólag értékelve elég rossz példa, mert több válaszból is jól látszik, hogy a lényeg nem ment át. A lényeg pedig - akkor most már teljesen általánosan - a következő:

A gyereket sürgősen rá akarod venni valamire, amit te felnőtt fejjel egyértelműen szükségesnek/helyesnek gondolsz. A gyerek meg az istennek sem akar szót fogadni. Neked nincs időd arra, hogy szépen apránként, okos érveléssel vagy bármi egyéb praktikával leépítsd az ellenállását, hanem azonnal meg kell győznöd és rábírnod az együttműködésre. Nem nyúlhatsz hozzá, mert az erőszak, nem emelheted fel a hangod, mert az erőszak, én azt mondanám, hogy jutalmat vagy büntetést sem helyezhetsz kilátásba, mert az is erőszak, csak nem fizikai, hanem mentális. Meg tudod oldani ezt a szituációt?

Én azt mondom, hogy bár alapvetően jobb szeretem meggyőzni a gyereket, de nincs mindenre érvem, és ha nincs idő tökölni, akkor lelkiismeret-furdalás nélkül a kényszerítést fogom alkalmazni, és nem érdekel, hogy a gyerek vagy bárki más mit gondol. Majd utólag megbeszéljük. De vannak itt olyanok, akik bátran bevállalják, hogy minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyzetet erőszakmentesen meg tudnak oldani.