A Juhász Irén féle írás igencsak megkérdőjelezi a magyarok kizárását a KM-ből Árpád előtt.

 

A részleges lovastemetkezés magyar jellemző. Nem kizárólagos a magyarok között, de ahol megjelenik ott biztosan voltak magyarok.

Vallási okokból ilyen esetben csak a háromosztatú világkép (szellem, lélek, test) közül a szellem és a lélek (lókoponya) valamint az égbeli mozgásképesség megőrzése miatt

a lábakat temették a halott mellé. A testiség  megszűnik, csak a teljesen átszellemített lélek létezésében hittek a halál után.

Ha másért nem is, ezért egyértelmű a magyarok jelenléte ebben az időben is a KM-ben.

 

A hun-magyar testvériségre, vagy azonosságára a kutya eltemetéséből lehet következtetni.

A kutya (keleten a kos évköri szerepére utal), ami az újjászületés, feltámadás képzetének meglétét mutatja ebben a magyar-hun formában.

 

Lovat csak azok áldoztak és temethettek, akik tudtak a nyilas-ikrek szerepéről, a fehér ló évköri és csillagképi jelentőségéről és az a vallási

szertartásaiknak szerves része volt.

A fehér ló a teremtő erő megtestesítője.