"Nem hiszem, hogy rendben lenne, hogy ha magától nem jön a gyerek, akkor megszorítom a karját, elkezdem vonszolni, netán leverek neki egy pofont, vagy akár csak leüvöltöm a fejét."
Itt az idő a legfontosabb tényező. Van-e elegendő időd elhárítani a problémát. Persze, leülhetsz a járdaszegélyre beszélgetni a gyerekeddel, miközben ő éppen az úttesten szlalomozik a száguldó járművek között. Hátha időben meg tudod győzni, hogy jöjjön le az útról. Vagy nem. De legalább nem követtél el erőszakot, és ez a lényeg, ugye? És ha sikerül meggyőznöd, akkor utána sem fogod leüvölteni a fejét, hanem inkább megdicséred, hogy szót fogadott. Ugye?
Az iróniát félretéve, simán fel tudnék sorolni egy csomó olyan hétköznapi szituációt, amikor nincs idő arra, hogy szülő figyelembe vegye a gyerek aktuális hóbortját egy döntés meghozatalakor. Amikor muszáj a gyereket vagy együttműködésre bírni, vagy eltávolítani a szituációból, de azonnal. Ezt pedig leginkább erőszakkal lehet.
De ha neked minden helyzetre van gyors és erőszakmentes megoldásod, akkor szerintem tanítanod kellene. Hatalmas érdeklődés lenne rá, azt garantálhatom. Még én is látogatnám az előadásaidat.
"Az meg pláne nincs rendben, hogy ha valaki mégis ilyet csinált, akkor utána úgy nyilatkozzon róla, hogy nagyon is jó volt ez így, így kellene másoknak is nevelniük a gyerekeiket, és törvényi irányelvekkel kellene ösztönözni a gyerekek fizikai fenyítését."
Szerintem pedig bátran nyilatkozzon így, ha igaznak hiszi. Elolvastam az Index cikket, semmi extrém dolgot nem találtam benne, sőt a legtöbb ponton egyetértek vele. Olyat pedig pont nem mondott, hogy "ösztönözni" kellene a fizikai fenyítést.
"Nincs bajom a fizikai erőszakkal, ha rászolgált az, aki kapta."
Na, ez itt a kulcsmondat. Ezzel lényegében aláásod a korábbi érveidet, mert ezzel csak azt bizonyítod, hogy neked sincs mindenre erőszakmentes megoldásod. Te sem fogsz petíciózni a sorozatgyilkos szabadon engedéséért. Akkor pedig relatív minden. MZP is eldöntheti, hogy a gyereke rászolgált-e vagy sem.