A rendpártiak védelmében szólnék.

A szabálykövető (értsd: a nem értelmező) többség semmi kivetnivalót nem talál abban: ha valami nem szolgaian (törvényesen) szabályozott, az számukra szabad terep, sőt(!), saját belátásukra (cselekvési szabadságukra, szocializációs környezetüktől, kultúrkörüktől nem függetlenül), rájuk van bízva. Kvázi magánügyük (mindazonáltal köszönik szépen, hogy van/létezik még ilyen hatáskör, mint joghézag), ezért (is, és egyéb szexuálpszichológiai okoknál fogva) keményen, a saját törvényeik szerint járnak el – csapnak le a saját (tehát mások által nem elismert, nem elfogadott) törvényeik szerint.

Mert ha valami nincs az Úr vagy a Törvény által szabályozva, akkor (szerintük) csakis ők tölthetik ki ezt az űrt.:-)