TULBA, fn. tt. tulbát. Bőrzsák, melyet tömlő gyanánt föl lehet fújni; hangváltozattal: turba, mely Calepinus szerint latinul: corycium, Molnár Albertnál: vidulus, pera. Béla névtelen Jegyzőjénél is VII. fej. irva van: „Fluvium Etyl super tulbou sedentes transnataverunt.“ Némelyek szerint e szó alatt talp volna értendő, mintha talpon keltek volna által őseink ama folyón; de valószinűbb, hogy itt bőrtömlőt, általán tömlőt kell érteni, mert a talpon nem kell vala szükségkép ülniök; Szabó Károly is tömlőnek fordítja. Egyébiránt V. ö. TÖMLŐ és TURBA.
