837

A modern tudományos elképzelések a magyarokmegjelenéséről a Fekete-tenger északi előterébenkét másik forráson,Georgiosz Amartolosz művének folytatóján és az Annales Bertinianin alapulnak.

Egy 9. századi bizánci forrás, amelyet belefog-laltak I. Baszileiosz életrajzába, valamint Georgiosz Amartolosz folytatójának műve a Bizánc és a dunai bolgárok között 837 körül lezajlott konfliktust beszéli el. A bolgárok által Makedóniában foglyulejtett lakosokat a Duna bal partján telepítették le, és az ő kimenekítésükre a bizánciak egy flottát küldtek a Duna-deltához. A bolgárok az ungrok (Ουγγροι) segítségét kérték, akiket a szöveg folytatásában hunoknak és türköknek neveznek.

A magyarok felajánlották a makedónoknak, hogy javaikért cserébe akadálymentesen átkelhetnek. Az utóbbiak ezt visszautasítva megütköztek az ellenség „végtelen sokaságával ”, és győztek, megfutamítva a magyarokat (MORAVCSIK  1961, 74–75, 118–119)

Az Annales Bertiniani frank krónika 839-ben számol be a rhos nép követségéről I. (Jámbor)Lajos császárhoz, akiket Theophilosz bizánci császár irányított át. „ Mivel nem akarja [Theophi-losz], hogy a barbár és túlságosan vad s hatalmasnépek között vezető utakon […] térjenek vissza, nehogy véletlenül valami baj érje őket ” (A NNALES BERTINIANI 1883, 19–20; a magyar fordítás:HKÍF 1995, 183–184). Ezt a híradást gyakran értelmezik egyértelmű bizonyítékként arra vonatkozóan, hogya magyarok váratlanul elállták a rusz követség visz-szafelé vezető útját, miközben az utóbbiak Kons-tantinápolyban tartózkodtak (ld. pl. NOVOSZELCEV 1990, 206;ZUCKERMAN 1998, 664–666), azonbana mondatban szereplő igék praeteritum perfectum alakja (venerant ,habuerant ) egy már a ruszok utazása során meglévő helyzetre utal. Ugyanakkor nem megalapozatlan egy másik feltételezés sem, hogy éppen a magyarok részvétele a 837 körüli bizánci–bolgár konfliktusban ténylegesen aggodalmat kelthetett a bizánci udvarban a követség sorsa iránt a visszafelé vezető úton.

A 836–838-ban zajló bizánci–bolgár háború idején a Fekete-tenger északi előterében megjelenő magyarokról szóló elmélet esetében törvényszerűen kételyeket ébreszt maga az a lehetőség, hogy a bolgárok ilyen gyorsan politikai kapcsolatokat építettek ki az új, ismeretlen néppel. Így a 836–837-es dátum legfeljebb a magyarok Fekete-tenger északi partvidékén való kétségtelen jelenlétének indikátoraként használható, míg a Dentümogyer  országából való távozásuk nem határozható meg pontosabban, mint ’830 körül’ (k rIstó 1996, 86–87). Figyelemre méltó, hogy ez az időpont különösen közeli a magyar szájhagyomány által rögzített eseményhez, amely „65 évvel azelőtt történt ”, hogy Pannoniába költöztek volna, vagyis 830–831 körül. 

https://www.scribd.com/document/397186703/A-korai-magyarsag-vandorlasanak-torteneti-es-regeszeti-emlekei#