Azt hiszem, hogy nagyon elkanyarodtunk a témától. Mit is mondhatnék egy jobb-agyféltekés túlműködőnek? Mondjuk nézz utána az agykutatásnak is, hátha megvilágosodsz, hogyan tudnád egyensúlyba hozni magad, mert a vallásos hevületed miatt teljesen be fogsz szűkülni. Nem személyeskedés miatt mondom, hanem jótanácsként. Megéri.

Úgy tűnik, hogy számodra az a létállapot, hogy az egész világ ellened és a szektád ellen van. Másoknak csak a negatívumait emeled ki, a tieidnek csak a pozitívumait. Szerintem aki fekete-fehéren lát, az nem látja sem a valóságot, sem az igazságot, de még magát sem ismeri meg. Az önismerethez elfogulatlan elemzés szükséges, mint egy isteni, vagy tudományos kontroll. Ugyanez igaz a nemzeti történelem megismerésére is. Nem ellentmondásos, hogy például egy hozzád hasonló lelkületű román ugyanezt gondolja, hogy elfogultan lehet csak megismerni az igazságot, de a te és az ő igazsága homlokegyenest ellenkező? Persze mondhatok bármit, mert úgysem tudlak meggyőzni, ezzel is csak a hitedet erősítem, hogy harcolni kell a gonosz ellen.

Nem vagyok vallásos, de érteni vélem Jézus üzenetét. A német-zsidó kérdésben biztos nem cinikus kívülállóként viselkedett volna. Ez a megnyilatkozásod nem éppen a magyar lelki nagyságról tesz tanúbizonyságot.

A nemzeti romantika és a nácizmus között nagyon szoros összefüggés van. Abból fejlődött ki, mintegy torz vadhajtása. A szabadság, egyenlőség, testériség hármas jelszavának ez a testvériségi része, ugyanis a testvérek, a rokonok egy fajt alkotnak. Az egyenlőség a kommunizmusban tombolta ki magát, és most a szabadság diktatúrája jött el. Ennek is csúnya vége lesz.

Ja még egyet, ami nagyon tetszett, hogy "sosem vetemedtek felesleges népirtásokra".