Olyan nagyon a süteménynél se számít.

Kelt tésztát fél kiló lisztből szoktam készíteni, a mennyiség látszik a zacskón, úgyhogy az ki van mérve. A folyadékot már úgy öntöm hozzá, hogy jó legyen az állaga, sose mérem, mennyit. Ha édes a tészta, a cukrot is úgy valamennyit teszek bele.

A piskótaszerű kevert tésztáknál is van egy kiindulási recept, amiben 30 dkg (azt hiszem) liszthez kell 20 dkg vaj, 3 tojás, 30 dkg cukor és 30 dkg reszelt alma. Múltkor csak 1 vaj volt itthon, így annyi lett benne. A tojás se mindig pont annyi, a cukrot is van, hogy szűkebben mérem. Ha hígabbra sikerül a tészta, legfeljebb tovább sütöm.

Omlós tésztáknál keresztanyám almás pitéjének a tésztája a kiindulás, aztán a rendelkezésre álló hozzávalóktól függően variálom.

Néha viszont számít, erre ott egy történet.

A konyhai mérlegemet apai nagyanyámtól örököltem, ahogy a sajtos puffancs receptjét is. Ez egy képviselőfánk jellegű, fazékból tepsire kanalazott, nagyon finom sós sütemény, nagyanyám mindig ezt sütötte, ha mentünk, nem is nagyon kértem mást. Itt a receptben 16 dkg liszthez kell 9 dkg reszelt sajt, 3 tojás, 10 dkg vaj, 2,5 dl víz. A mérleg tolósúlyos, végül is kimérhető a 16 meg a 9 dkg, de azért van benne egy kis bizonytalanság.

Egyszer megsütöttem a szokásos puffancsot, és szokatlanul lapos lett. Ettől még mindenkinek nagyon ízlett, de nem volt szép. Utána vallotta be a férjem, hogy előtte bekalibrálta a mérleget, mert nem mért jól. Szóval az a recept annak a mérlegnek a korábbi állapotára vonatkozott. Utána a férjem visszaállította az eredeti állapotot. Azóta is azzal mérek mindent, a többi süteménynek és egyebeknek úgy tűnik, mindegy.