rigeroi Creative Commons License 2019.05.31 -1 1 936

Zaicz Gábor: Könyv a magyar nyelv ótörök jövevényszavairól

András Róna-Tas – †Árpád Berta, West Old Turkic. Turkic Loanwords in Hungarian*1

 

Ha megtekintjük az EWUng. (és elsősorban a TESz.) szócikkekhez fűződő bibliográfiai jegyzékét, úgy látjuk, hogy egy-egy szó korábbi ótörök eredeztetése (ismét) felmerül. Így az EWUng.-ban közel száz lexéma nem török jövevényszó: az ápol, bálvány, bárca, becsül, bíró, bog, bojt, boly, böjt, börtön, bükk, bűn, csak, csata, csökönyös, dug, ék, erkölcs, eskü, gaz, gyanú, ? gyarapodik, gyenge, gyepű, gyertyán. gyilkos, győz, gyúl, gyűlöl, igen, ijeszt, imád, ing, izzik, jász, káliz, kár, karakán, kazár, kebel, kelengye, kert, kéve, koldul, komor, könyv, köpcös, lék, orvos, sajt, sebes, serleg, sért, sík, sima, sió, sok, sör, süly, sűrű, szál, szán², szár, szenderedik, szép, szín, szöcske, szűz, táltos, tanács, táplál, tár, tart, tatár, telek¹, terem, torol, tót, tökél, tör, történik, törvény, üdül, ül, vejsze, vendég, ver¹ és a zerge. E szavak közül a német nyelvű szófejtő szótárban ismeretlen eredetű a bárca, becsül, bojt, boly, börtön, bükk, bűn, csak, erkölcs, gyanú, gyenge, gyepű, győz, gyúl, izzik, kebel, serleg, szár, szín, telek¹, terem, tör, történik, törvény, ül és a ver¹ (a következő szavaknak a töve ismeretlen eredetű: ápol, gyilkos, gyűlöl, ijeszt, imád, komor, köpcös, sebes, táplál, üdül). Megemlítem még, hogy az EWUng. címszavai között valószínűleg vagy biztosan finnugor eredetű a bog, dug, ék, lék, orvos, sért, sok, süly, szál, szép, szik, táltos, tart és a vejsze.


Nyugati ótörök elemeink között vannak végső soron idegen eredetű lexémák is (26 szót sorol fel a mű; 1124–1125). A legtöbbjük az iráni nyelvekből került az ótörökbe (balta, bálvány, bársony, bor, bors, jász, komló, ? tömény), de található köztük végső soron horezmi (káliz, sajt), alán (kert), perzsa (bese, böszörmény, örmény), görög (kerep, terem) vagy latin gyökerű (kazár) is. A szavak olykor indoeurópai (alma, ? kender) vagy végső soron kínai (gyöngy) eredetűek, néhány elemnek pedig ismeretlen a forrása (bátor, tatár, ? tót). Néhány esetben a nyugati ótörök jövevényszó török képzővel lett ellátva, így a csanak és a serleg szótöve kínai, a körtvély-é pedig kaukázusi eredetű. Néhány esetben a nyugati ótörök szóelem egy harmadik nyelv (leggyakrabban a déli szláv) közvetítésével került a magyarba, ilyen a bán főnév és a bér.

 

...

A problematikus (finn)ugor eredetű szavak között (1317–1323) – ha jól számolom – ötven szóalak található. ... E szavak között biztos eddigi etimológiák vannak (pl. fej, gyalog, gyökér), egyes szavak azért szerepelnek itt, mert hangtani, mások azért, mert jelentéstani nehézségek mutatkoznak a szófejtésben (például lel, mén, üt, ill. köcsög, szül). Sőt egy sor lexémát a szerzőpár szójegyzékében már töröknek minősített (bog, hajó, ír, lék, orvos, sért, sima, sír főnév, süly, szép, szó, táltos, úr) ...

 

kun jövevényszavak a kun szavak kikövetkeztetett betűrendjében szerepelnek (1340–1342). A köznyelvben ezek közül a következők jelentkeznek: bárca, buzogány, csődör, kalauz, kobak, koboz, komondor, kuvasz, özön, tábor, tőzeg, azaz az itt felsorolt lexémáknak egyharmada. A szótári részben egyébként az átadó alakokat a szerzők kunként (nem ótörökként) jelzik.

 

 

 

egy dolog feltűnő: még csak fel sem merül annak a lehetősége, h a magyarból került az ótörökbe.

magától értetődőnek veszi, h az átadás iránya csakis onnan ide lehetett! az előítélet ordít róla