Kinek mit jelent a márka és a minőség? Milyen körben akar (?) villogni a cuccaival?

Nekem pl. nagyon tetszett (és tetszik is) a Certina DS-1, a "célkeresztes" számlappal. A Hamilton Jazzmaster félig skeleton kinézettel. A Junghans Max Bill sorozat. Aztán inkább egy Nomos-nál kötöttem ki (a Bauhaus, meg az in-house mivolta miatt), meg ilyen-olyan vintage óráknál (Cornavin, Helvetia, Cyma, Revue). Pl. a 60-valahány éves Helvetia amit legtöbbet hordok, nyáron NATO szíjon. Van aki azt is különlegesnek tartja, és megdicséri. A szíjat! 3000 Ft.

Szerintem a maga szintjén valamennyi órám minőséginek mondható, de nem túl villantósak, ami persze soha nem is volt cél. Az órakedvelők némelyiket biztos értékelnék, de a nagy átlag úgyis csak azt látja, mekkora, milyen szíjon, mennyire csillog. Fenti márkákat az emberek 90%-a nem ismeri. Amit ismernek, a mainstream-be tartozó luxusmárkák, és a középkategóriás (?) Tissot, Certina, stb. ami az óraboltokban megtalálható. Svájci, új, csillog, jó.

A társaságtól függ, hogy mivel tudja az ember az elismerő pillantásokat begyűjteni. Ha akarja... Vagy marad a műélvezetnél, és azt hordja, amit ő maga igazán szeret és értékel. Én pl. nem izgulok a Rolex-re... ahogy hallottam (vagy itt olvastam?), az USA-ban minden menő ingatlanosnak az van, mert ők azzal villognak. Én pl. egy in-house Damasko-ra 100x jobban izgulnék. Vagy valami szép régi Tellus-ra. Sajnos arról lemaradtam, mikor lehetett volna...

Vagy ha nagyon oversize b_zi lennék, akkor egy vintage Stowa B-Uhr... na de hagyjuk a fantáziákat, nem raboltam bankot :D