Ez ezekben a dolgokban a szép. Régi tárgyak - személyes/családi kötődéssel. Az ilyen értéke felbecsülhetetlen.

Amúgy az óra valóban nem különlegesség - de saját időszaka korrekt ipari terméke volt. A szerkezet ETA alapú Doxa 103-as, sok volt belőle, így alkatrész is keríthető hozzá, meg amúgy a robusztus, tartós kivitele miatt, ha működőképes, akkor általában egy tisztításon kívül mást nem igényel. A tok sajnos már "ragyás", tipikusan ilyen, amikor az izzadtság kikezdi a krómozást. Felújítható tűrhető szintre, de viszonylag költséges, 10-15 ezres tétellel lehet most már számolni (nem is maga a krómozás a drága, hanem a meglévő eltüntetése, lecsiszolása, polírozása, stb..), a számlap felújítható, az is hasonló tétel. Járható megoldás keresni hasonló, jobb állapotú órát donornak - de nyilván akkor az egy "tok-számlap cserés" óra lesz, aminek már csak egy kis része "eredeti", függetlenül attól, hogy műszaki értelemben természetesen ennek nincs jelentősége.

Gazdaságilag mindenképpen "totálkár", hiszen egy ilyen óra szép, felújított állapotban sem ér közel sem annyit - amennyibe a felújítása kerül, ugyanakkor nem kell azért rá "milliókat" költeni, szerintem 40-50 ezres tétel a "teljes felújítás", ami után műszakilag-esztétikailag is vállalható állapotba kerül az óra - az meg döntés kérdése, hogy egy családi emlékre akar-e és tud-e valaki ennyit szánni.