Elolvastam a topik nyitáshoz alapot adó cikket. Szomorú, hogy ilyen egymásnak feszülést okoz.

A papi hivatással is velejár a jelenség és a politikai indíték sem kérdőjelezhető meg.

Azonban a lényeg a lényeg: akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben bármilyen téren visszaélni bűn.

A pedofília is éppen olyan személyiségi elferdülés, mint minden más deviáns viselkedés.

Talán nem illik ide, de mégis igaz a mondás, ki mivel foglalkozik (esetünkben kivel), azzal piszkolódik.

Természetesen a papi hivatás esetében sok tényező összejátszása miatt nagy a latencia. Ez sajnos így van a családban is és számos zárt közösségben.

Súlyos társadalomkritika, hogy a világon oly sok a szükséget szenvedő ember. Ki-ki másnak érzi a hiányát.

Amíg ilyen emberek lesznek (de mennyi!), addig lesz hitélet, és addig szükség lesz az egyházra, benne a papi hivatásra is.

A tudomány hatóköre korlátozott, a pénz hatalma korlátlan, a kiszolgáltatottság végtelen.

A szomorú, sőt tragikus az, hogy az emberi jogok korlátozottan tudnak érvényesülni.

Ilyen helyzetben szerencsés az a kiskorú, aki elkerülheti a pedofíliát, ezt a szörnyű fertőt.

 

Nekem mindegy, hogy ki, mit és milyen indítékból tesz a pedofília ellen, de olyan helyzetet kell teremteni, hogy a bűnelkövetők mind elnyerjék a méltó büntetésüket.

A bűnüldözés alapelve, hogy a tettes legyen tisztában a büntetés elkerülhetetlenségével!

Bűnpártolásra semmilyen indíték nincs.

(én személy szerint nem lettem áldozattá, de számtalan konkrét esetről szereztem tudomást s nem csak papi körökben - átérzem az áldozatok olykor tragikus sorsát - időmúlás és személyiségi okok miatt a kérdéskörben nem áll módomban elmélyedni)