"Ebből elég nyögvenyelősen jön ki az anya szavunk. az anyu meg sehogyan sem."
Nyögvenyelősen, mert hangzása alapján nehéz megmagyarázni.
Még az is megfontolandó, hogy azért az énnel van szoros kapcsolatban az anya, mama szó mert az anya-gyerek duálunió szakaszában
nem különül el az anya a gyerek énjétől. Annak csak kiterjesztett "végtagja". Az anya az én szerves része.
Az éghez és az égben lakó Istenhez a g, gy van közelebb, mert ezek a hajlatok, gömbölyűségek és az egység hangjai.
"G- és GY inybetű = milységben igenlegesség. p. o.
meleg, bolygatag v. balgatag, lengeteg, förgeteg stb.
továbbá a milységbe határozás, határ, p. o. addig
eddig, míg (miig), alig, mindig, vég, stb. a men
nyiségben egyetömösség (67. §. 6-szor) p. o. egy (az
egy is lehet szám, vagy többség mint egység 41. §. 2.
jegy.), egész (a részek mint egy). kéreg, üreg » hézag,
világ, sereg, jog (complexus boni), kög = külső gömbölyű
egyben foglalva v. központ - centrum, ög = öszvehúzott
egység, melynek semmi terjedése nincsen –pont; elegy,
meg, még, leg (a lét - ro esse-in complexu); innen - ság
-ség, quantitas v. qualitas (S) in complexu p. o. joság,
bölcseség, kedvesség, kőltség, miveltség stb. Továbbá
res e pluribus similibus una p. o. mag, tag, csillag,
ág, bog, féreg, fölleg, dolog, virág stb. Mint ige (a'
munkásság öszveköttetvén mennyisséggel) a munkássá
got mennyisiti , sokszorozza , ezért jelent gyakorlást
p. o. gyakorol, gyűl, gyűit, v. gyűjt, gyarapit, és a'
természeti hangoknál bugy, bugyog, csöp, csöpög, dör,
dörög, zör, zörög stb. Innét előfordúl az íge formák
ban is, mint gyakorló képző p. o. ír, irogat, fejt, fej
tőget, keres, keresget, áll, állogál stb."
