A hatóság az hatóság mindenhol. Németország vagy balkán, mindegy. Nem kell befeszülni, és akkor embernek vesznek.

Ismerősök gyűjtöttek szép fehér köveket a tengerparton. Horvát határon számon kérték rajtuk, mert hogy mi lenne, ha mindenki hazavinné a köveket, elhordanák az országot. Ezt persze nehéz röhögés nélkül megállni, úgyhogy ők is mondták, jó akkor itt hagyjuk Horvátországban (a határon), tartsák meg a köveiket. Na a rendőr itt is kétségbe esett, mert azt nem lehet, mert mi lenne, ha mindenki itt hagyná a köveket a határon.

Velem is történ pár mókás eset, már ide is leírtam. Bosnyák határon (Samac) kérdezik a szokásost, hogy hova, meg hogy turizam-e. Igen. Erre kirántja a hátsó ajtót, és büszkén emeli fel a fúrógépet, hogy ez akkor mi! Persze tele volt a kocsi mással is, mindenféle háztartási cucc, bútor is. (ez még az első bódénál, az útlevél ellenőrzésnél volt, csak a második bódénál kérdezik, hogy van-e vámolni való, így esélyem sem volt nyilatkozni). Kövessem. A parancsnok fogadott, semmi nyelvet nem beszélt a szerben kívül. Próbálkoztunk angol/német keverékkel. Mondja fizessek vámot. Jó. Mennyit? 100. Miii?? 100 Euró? Akkor inkább megyek körbe az autópályán, úgy nem kell vámot fizetni. Jó, jó... Akkor Magyarországon milyen pénz is van? Legyen akkor 100 forint? Ezt már röhögve kérdeztem. Erre zavarba jött, visszaadta az útlevelemet és jó utat kívánt.