"Maga az anyag neve is női minőség: matéria."

Igen itt Európában általában igaz: az anya is a matéria szóból származtatható: Mutter, mother, madre, stb.

Ebben a térségben egyedül a magyar nyelv őrizte meg eredeti sumér és akkád ég/égi jelentésű formáját: Anya-Ana Anyu-Anu.

Megjegyzem, az ég/égi is női princípium, a föld/földi ellentéteként, és mint a szellemi aspektus is.

Eredendően a férfi azonosítható a földdel, az anyaggal:

Geb a Föld, az anyagi világ istene, a királyság, a hatalom fogalmával igen szoros a kapcsolata; a fáraó az ő örököse. – felesége (Nut) az ég istennője.

Ozirisz is eleinte a föld és a növényzet uraként ismert, később lett az alvilág ura. Ízisz a hűség, a nőiség szimbóluma, Ő az Ég királynője, aki életet ad az égnek és a földnek,

Brahma az univerzum teremtője, felesége Szaraszvati a bölcsesség, a tudás, a művészetek, a zene, az irodalom, a beszéd, a tanítás istennője.

Síva a pusztítás istene, az anyagi világ ura, feleségét Párvati/Umá néven az Univerzum anyjaként tisztelik.

Sokszor a lélekkel az Atmával azonosított, ahol az Atma az isteni szikra, a tudat forrása, a tényleges önvalónk. A logosz megfelelője.

 

Kis kitérő után ahol még megőrződött az eredeti alak:

Azerbajdzsán: Ana,

Baszk Ama,

Kazah: Anam,

kirgiz: ene,

üzbég: ona,

Török: anne,

Héber:  אמא (alef – m – alef)  Ámá  

 

"A meglévő dolgok elrendezése, a tudás, törvény, a szellemi dolgok a férfi feladata."

„Brahma a teremtő. Tudás nélkül elképzelhetetlen a teremtés. Ezért vette feleségül a hindu mitológiában Brahma Szaraszvatít, a tudás istennőjét.” https://hu.wikipedia.org/wiki/Brahma

Maat, a rend, igazság, a törvény a bölcsesség istennője.

Lásd még fent is.

 

A patriarchális társadalmak igényét kielégítendő fordult a kocka:

Az árják férfielvűsége tükröződik ebben a fordított állapotban,- az Ószövetséghez hasonlóan - ugyanis az Upanisdokban fordul elő először ez a változat. Amit a négy Védikus könyvhöz később csatoltak ötödikként - feltehetően az árja korban. 

 

A purusa és a prakriti (a Védában /Upanisadokban/ a Nri és a Gná), a világegyetem férfi és női isteni princípiuma. A puruşa az, ami passzív, mozdulatlan, nem tevékeny, változatlan, szemlélődő szellem, a

prakŗti az aktív, cselekvő, a világ dolgaiba benne rejlő, belemerülő szellemiség. Jelentései: természet, anyag, előteremtő, minden létező alapja, teremtő potencialitás.

Itt a passzív purusa a maszkulin (férfi), míg a prakriti a feminin jellemzők hordozója, pont fordítva, mint az egyiptomi és az régebbi hindu hagyományban.Lásd fentebb: Brahma- Sarasvati…stb.

 

"Leget, hogy tévedek, mindenesetre a különböző kultúrák eltérően vélekedtek erről ez igaz."

Nem tévedtél, csak nem az eredeti jelentést ismered.

No, épp erre akartam a figyelmet felhívni: Egy korábbi (eredeti) jelentés a későbbiekben akár a fordítottja is lehet az eredetinek, s erre nagyon kell figyelni, mert nem mindegy, hogy mikor melyiket vesszük figyelembe. Továbbá ezek a jelentéstartalmak a társadalomról és kapcsolatairól is sokmindent elárulnak. 

Pl. A mi anya-anyu szavunk.