Hogy miért nincs még egy olasz csapat az Euroligában, az jó kérdés, és több oldalról is megközelíthető. Aki vette az időt, és fáradtságot, hogy az Euroliga mindenre kiterjedő, mintegy 380 oldalas, indulási-részvételi szabályait, és nevezési kritériumait elolvassa, az tudja, több mint komoly feltételei vannak az indulásnak.

 

Hogy mást ne mondjak, az Euroliga előírja, hogy minden indulónak minimum 4 millió eurós (1.3 milliárd forint) költségvetést igazolnia kell már az induláskor, és ugyan ez a nagyok szempontjából nem probléma, de egy Zvezda vagy Buducsnoszty szemszögéből azért nem ujjgyakorlat... természetesen az euroligában indulni szándékozó klubnak semmilyen lejárt tartozása nem lehet, és alá kell vetnie magát az Euroliga igencsak szigorú, ún. "Financial Stability and Fair Play" szabályainak.

Ezen felül, és sok más mellett, azt is előírja az EL hogy hány (minimum) nemzetközi minősítésben 4 csillagos szállodának kell lennie a csarnok körzetében, és ugyanígy előírás, hogy nemzetközi repülőtér sem lehet 200 km-nél távolabb a csarnokoktól. Természetesen a csarnok méreteiben is komoly elvárásai vannak az EL-nak, ez jelenleg 10 ezer ülőhely ( alap konfigurációban, megfelelő méretű extra mobil lelátó nélkül, még a budapesti Papp László Arénában sincs 10 ezer ülőhely...), de erre, kivéve az A licence-s klubokat, időszakos engedményt adhat az Euroliga ( ilyenkor minimum 5 ezer ülőhely szükséges).

 

Visszatérve az olasz klubokra, és arra a kérdésre hogy miért nincsenek többen, először is azt kell tudni, hogy azok az olasz klubok amelyek az elmúlt 25-30 évben az Euroligában, vagy annak elődjeiben a Serie A-t képviselték, a Milanot kivéve, egytől-egyig mind megjárták és megjárják jelenleg is a poklot, akár a csőddell, megszűnéssel, és alacsonyabb osztályokkal. Így jár-járt a Caserta, a Napoli, a Verona, a Pesaro, a Treviso, a Roma, a Siena, a Cantú,és mindkét egykori  legendás bolognai klub, a Virtus Bologna és a Fortitudo Bologna is, pedig ezen klubok többsége, egészen a 2000-es évek közepéig, a Siena 2014-ig,  pedig  az európai mezőnyben is meghatározó volt.

Érdekes látni ki hol, tart most az egykori Euroliga szereplés után:

Napoli - a harmadosztály középmezőnye..

Caserta - szintén harmadosztály, és ugyan vezetik a csoportjukat, de a rájátszásban nehéz az út az ősztől kisebb létszámú másodosztály felé

Verona -  a másodosztály keleti csoportjénak 4. helyéről kezdték a play off menetelést, de nekik is nagyon hosszú és rögös az útjuk az egyetlen még szabad Serie A hely felé

Pesaro - ők már megjárták a purgatóriumot, az egykori Scavolini az Euroliga szereplés után a harmadosztályig zuhant, azóta visszakerültek a Serie A-ba, de szinte folyamatosan a kiesés ellen küzdenek (idén is)

Treviso - az egykori fantasztikus Benetton is a harmadik vonalból kapaszkodik vissza, idén pechükre ott volt előttük egy Fortitudo Bologna, a de a Serie A bővítésének köszönhetően, a másodosztályú play offból a legjobb esélyekkel pályáznak az első osztályra. igaz ehhez még 4(!) play off kört kell abszolválniuk.

Virtus Roma - egykor megnyerték az Euroliga elődét (BEK), de még a 2000-es években is erős EL csapatuk volt, sőt Lóránt Péter egykori klubja, éppen Peti hathatós segítségével 2014-ben is indulhatott volna az Euroligában (olasz bajnoki döntős jogán), de akkor nem tudták vállalni, azóta túl vannak az önként vállalt (2016-ban nem kiestek, hanem ők kérték hogy a második vonalban indulhassanak), és 2019 tavaszán megnyerték az olasz másodosztály nyugati csoportját, így a 2019/2020-as mezőnyben ott lesz a Virtus Roma az immáron 18 csapatos Serie A-ban.

Siena - az egykori Montepaschi helyzete talán a legszomorúbb, 2014-is abszolút élcsapat voltak az Euroligában, a legszűkebb elitbe sorolták őket, aztán a névadó bank súlyos csődje magával rántotta a kosarasokat is, és azóta pokoljárás a toszkán klub élete, ők is átvergődtek már egyszer a 3. vonalon, de idén tavasszal újra bedőlt a klub, és kizárték őket a másodosztályból, és jelenleg nem tudni honnan kénytelenek majd újrakezdeni..

Fortitudo Bologna - 2004-ben még Euroliga nagy-döntőt játszottak a Maccabival, de azóta borzalmas hullámvölgy az életük, ők a negyedik vonalat is megjárták. Közönségük viszont talán a legjobb Európában, mindegy ki az ellenfél,  a PalaDozza a 3. és 4. vonalban, sokszor falusi csapatok ellen is, ugyanúgy 5-6 ezer nézővel volt tele, mint mondjuk annak idején a Real Madrid ellen az Euroligában. Idén magabiztosan nyerték meg a másodosztály keleti csoportját, és ezzel fel is jutottak a Serie A-ba, ősztől már ott találkozunk velük.

Virtus Bologna - Kétszeres Euroliga győztes klub, akik szintén Európa legjobbjai között voltak számon tartva, ők is nagyot zuhantak, volt egy kis hullámvasutazásuk, de pár éve biztos tagjai az első osztálynak, 2009-ben már "csokikupát" (FIBA EuroChallenge) nyertek, idén pedig már a BL Final Fourba is bejutottak, ahol pénteken a Bamberg ellen játszanak elődöntőt. Viszont a Serie A-ban idén kicsit bukdácsolnak, a rájátszásért is nagyot kell még küzdeniük. Szerintem potenciálisan ők lehetnek akár 1-2 éven belül azok akik a Milano mellett indulnak majd olasz csapatként az Euroligában, és erről már vannak tervek, Djordjevics leigazolása az edzői posztra is ebbe az irányba hat, és már tavaly is folytak tárgyalások Bertomeuval a Virtus Bologna visszatéréséről az euroligába (akár szabadkártyával is)

Cantú - néhány éve, üde színfoltjai voltak az Euroligának, részben bizonyítva azt, hogy akár egy 30 ezres kisváros csapata is lehet méltó ellenfele a legnagyobbaknak, de növekvő követelményekhez már nem elég erős a hátterük

 

Visszatérve a követelményekre, a 4 millió eurós büdzsékövetelmény a Serie A  klubjainak legalább 2/3-a (minimum 12 klub) számára megugorható szint, viszont a csarnok-előírás, éppen azt a Veneziát (2017-es bajnok) pöcköli ki az Euroligából, akik potenciálisan, anyagi és szakmai erejüknél fogva talán a leginkább alkalmasak lehetnéek az Euroliga tagságra.

Ha már szakmai követelmények, azt ugye látjuk hogy a 30 fordulós Euroliga alapszakasz, a hazai bajnoksággal párhuzamosan nagyon más kávéház, évi minimum 70-80 komoly terhelést jelentő meccs, ez Európában azért még nem megszokott, ehhez, a spanyol, orosz, török vagy olasz bajnokság szintjén brutális keretek kellenek, és a következő szezonban ez tovább durvul, az Euroliga és a Serie A is 18-18 csapatos lesz, ami alapból 68 alapszakasz csörte, plusz a kupa (szuper és nemzeti) +  a play off (akár mind a két sorozatban), és szépen lassan közelítünk a 100 tétmeccs/szezonhoz... Emiatt itt már alapból  minimum-ös profi keretekről beszélünk, ahol a a legtöbb helyen még a 15. ember is válogatott szintű játékos, mert egyébként egy ilyen szezont 30 perces játékosokkal nem lehet végigtolni, és ez is olyan ami miatt a kisebb klubok ezt nem tudják vállalni.

A jelenlegi olasz mezőny, nagyon sűrű és homogén, bárki nyerhet és bárki kikaphat bárhol, és nem véletlen hogy 2 fordulóval az alapszakasz vége előtt, olyan csapatok állnak a 3. és 4. helyen, mint a Cremona vagy a Brindisi, amelyek abszolút kiscsapatoknak számítanak Olaszországban.

 

Ezen túl persze voltak nagyívű tervek amelyek befuccsoltak, vagy befuccsolni tűnnek, ilyen a Torino is, ahol minden (pénz, komoly csarnok, erős csapat, milliós város) adott lett volna akár egy Euroliga klubhoz is. Szóba is került, nem is egyszer hogy ez a cél, és ezt az Euroliga is támogatta. A szezon elején még nagy terveket szövögettek, a veterán NBA edzőlegenda Larry Brown azonban csúnyán megbukott, és hiába a FIAT bőkezű szponzorációja, és hiába rebesgették hogy akár a Juventus is a "nevére" veheti a klubot, azóta sok víz lefolyt a Pón, és hiába a sok jó játékos, a csapat csúfosan leszerepelt a EuroCup-ban, és az olasz bajnokságban is a kiesés ellen küzd, a fekete leves pedig február-március tájékán jött el, amikor kiderült hogy az akkori tulajdonosok ( a Forni család) egy ideje már nem tudják finanszírozni a klubot és az már a fizetéseket sem tudja kifizetni... Azóta jött új megmentő, de ez az új megmentő az a Dimitrij Gyeraszimenko, aki 2 éve  a Cantú tulajdonosa is, és akit egy ideje Cantúban sem nagyon láttak tekintve hogy hazája (Oroszország) hatóságai, az általa tulajdonolt volgográdi acélkonszern ügyei miatt erősen keresik hogy elbeszélgessenek vele... Azóta Gyeraszimenko, állítólag, kifizetett minden elmaradt járandóságot a Torinónál, így a csapat be tudja fejezni a bajnokságot, és ha nem lesz nagy peche, bent is  marad, ám a héten az olasz profi-liga ( a klubok egyhangú döntésével), kizárta a Torinót az olasz ligából, így az indulásuk a következő szezonban erősen kérdéses.