Czettl Andor mondja: nyilvánosságra kell hozni, derüljön ki az igazság. Ugyanakkor a filmben is annyira árnyalt és sokrétű a probléma…
– Azzal nem volt gond, hogy árnyalt legyen és sokrétű, mert ugye Tar Sándort elég sokan ismertük személyesen is, Bódy Gábort szintén. Máig gyúrogatjuk ezt a két történetet. Ugyanakkor azt szerettük volna, hogy se Tarról, se Bódyról ne szóljon, hanem a szinte feltáratlan múlt szimbolikus jelenségét mutassuk be. Nagyon nehéz. Én nem vagyok pálcatörős ember. Pontosan tudom, hogy énrólam kik és miket írtak. És egyik sem olyan, amit ne bírnék elviselni lábon, nem fogok kifeküdni tőlük. Ugyanakkor mélyen értem ezeket a dolgokat. Nem vagyok hőbörgős ember sem, aki azzal jön, hogy „na, te jelentgettél”. Nem. Megpróbálom megérteni az okait, és többnyire meg is értem. Sőt, az én esetemben az összest megértettem, tökéletesen. Nem ők a hibásak, a rendszer volt a hibás. Ők elgyengültek egy pillanatra. De kivel nem fordulhat ez elő?

– Miből látszott mindjárt az elején?
– Hát, ahogy átmentették magukat. Ha csak megnézett az ember egy vidéki téeszt, ahol az agronómus meg a téeszelnök átvette a gépparkot, és a szegény parasztnak, aki éppen visszaperelte a földterületeit, azt a 2, 3, 5 vagy 10 hektárt, napi húszezerért adták bérbe a kombájnt, amit a közösből szereztek meg maguknak.

https://magyarhang.org/kultura/2019/03/14/cserhalmi-gyorgy-felejtsuk-el-az-elmult-harminc-evet/