A Monarchia hadereje nagyon rossz állapotban volt. Ha támadás érte, akkor csak abban bízhatott, hogy kitart addig, amíg a németek gyorsan csapatokat küldenek a segítségére. Így volt ez pl. az olasz és a román támadás esetében is vagy a kárpátaljai orosz betöréskor.

Még az icipici Szerbiát is csak kínkeservvel tudta legyőzni, a szerbek az 1914-es támadást visszaverték.

A Monarchia katonái tömegével dezertáltak, barátkoztak az ellenséggel. A dezertőrökből olyan erős bandák szerveződtek (zöld káder), hogy ellenük a csendőrség már nem volt elégséges, a frontról kellett csapatokat elvonni, hogy legalább féken tudják tartani őket.

Aztán, amikor breszt-litovszki béke után elkezdtek hazatérni az oroszországi hadifoglyok, a forradalmi propaganda is gyorsan elterjedt a csapatok között.

A Monarchia legelitebb fegyvernemében, a tengerészetnél lázadás tört ki.

Közben emigránsokból és hadifoglyokból csehszlovák alakulatok szerveződtek Oroszországban, Olaszországban és Franciaországban. Ezek a csapatok felvették a harcot a Monarchia erőivel szemben, és több esetben le is győzték azokat.