Ez már azért mindenkinél kiverné a biztosítékot.

 

A kérdés szerintem ennél összetettebb . Nálam a gyári megoldások is kiverik a biztosítékot , amikor nem lehet valamit normálisan szétszedni és javítani , nem jelzi vissza valaminek a működését a visszajelző lámpa , pl. a töltésjelző lámpa elalszik ugyan , de töltés az nincs és más ehhez hasonlók tömkelege .

Hogy egy jármű miért van olyan állapotban amilyenben annak lényegében 3 oka van :

• -- pro uno :  milyenre gyártották
• -- pro secundo : mennyire alakult-kopott-használódott az idők folyamán
• -- pro tertio : mit hogyan bütykölgettek el rajta az előző szerelők jól vagy rosszul , javítva-rontva a masinát 

A fenti három kombinációjából áll össze az általunk megvásárolt vagy javított jármű pillanatnyi állapota . A gyár szempontjai is megérnek egy misét , de azok legalább ismertek ; úm. : a lehető legalacsonyabb költségszint , az első tulajdonost viszonylag üzembiztosan kiszolgálni , a jármű extrém hosszú élettartamát pedig lehetőleg megakadályozni ; a szerelhetőség nem különösebben meghatározó . Aki megpróbált már hozzáférni pl. a Ambra összeragasztott ajtajában az ablakemelő szerkezethez az tudja mire gondolok . Gyártani így volt egyszerűbb .

Az elhasználódásból adódó negatív változást is el szoktuk fogadni , legfeljebb a mértékékén bosszankodunk , miszerint  kicsit többet vártunk volna ...

Hanem az elődök munkája az sokrétű . Jómagam -- öregedve , kicsit tapasztalatokban gazdagodva -- kissé megértőbb vagyok , mint pár éve . Nem voltam ott , nem láttam , nem ismerem a körülményeket -- csak a  nekünk nem tetsző -- végeredményből megítélni valamit kissé merész.

Volt olyan mopedes társunk aki (óvó)nő létére maga szerelte a kocsit -- nem mintha élvezte volna , csak kénytelen volt . Nem hogy csápos emelője , de még aknája sem volt , ezért az alja munkát úgy végezte , hogy lemászott a vízóra aknába és a gyerekei fölé tolták a Casalinit . A megyénkbe a második  idekerülő mopedautót egy fél oldalára lebénult társunk használja , eredetileg vasas szakmában dolgozott , ért is hozzá , de egy kézzel lassan bogarászgat a technikán .

A végeredményt látjuk , az odavezető utat nem . Sokéve kölcsönkaptam egy Renault 9-est , országos tájfutó diákolimpiára vittem vele pár gyereket , hazaúton elszakadt gázbovden . Valahogy összetákoltam , rövidítve a tokon , csavarral megtalpalva -- a szempont az volt , hogy a hátralevő közel 100 km-t még megtegye a kocsi ; hazaérve jeleztem a női tulajnak a javítás ideiglenes jellegét , sürgősen csináltassa meg , mert erőst bizonytalan az élettartama annak a tákolásnak . Az autó egyébként akkor már kifutóban volt , sokat nem foglalkozott vele , ezért egy évvel később nem volt akadálya annak , hogy ismét kölcsönkapjam . Az egykori katonatársaimmal jöttem össze ( 20 éves leszerelést jubiláltuk ) majd másnap egyből onnan elmentem megvenni az első kvadunkat ; amint felvettem két utasomat ( akik egy éve is utasok voltak a tájfutásra menet ) elszakadt a kuplungbovden . A motortérbe tekintve megdöbbenve láttam , hogy a gázhuzalon még mindig az általam egy éve rábütykölt csavar tartja a lelket a motorban . Akkor a kuplungot is valahogy összehoztam , de mivel azon a túrán útba ejtettem egy mopedes társunkat akinek ilyen huzalgyártó üzeme volt megszakadt a tákolási hagyomány .

Jönnek hozzám a kétségbeesett mopedautó tulajdonosok : behalt a technika . Üzemképessé kell tenni , nem tudják nélkülözni . Esetenként a lehető legolcsóbban , mert néminemű pénztelenség is társul a helyzethez . Ilyenkor persze lehetne prédikációt tartani arról , hogy akinek nem telik rá az ne akarjon autózni -- de én úgy gondolom nem az én tisztem ezzel foglalkozni , életviteli tanácsokat adni bárkinek is . Amiképp elvárom más se károgjon bele az én dolgaimba sem ártó , sem jobbító szándékkal -- bár e kettőt néha nehéz egymástól megkülönböztetni . Ne ítélj , hogy ne ítéltessenek . ( Lk 6,37 https://www.taize.fr/hu_article5104.html )

Szóval valahogy guruljon a kocsi , ilyenkor nekem a legcélszerűbb olyan megoldást alkalmazni a legrövidebb idő alatt elkészül , hogy a saját dolgaimmal foglalkozhassak .

Na , meg a szerszámok : a végeredményt látva nem tudjuk miféle körülmények között lett olyan a gányolás , amilyen . Lehet egy lakótelepi parkolóban alkották , fúrógép nélkül , sötétben . Nem voltunk ott , nem tudjuk -- mert akkor szép teljesítmény az üzemképesség helyreállítása .  Sok éve nálam járt egy ismerősöm ( az egy éve elhunyt idős mopedautós bácsi unokája ) aki karosszériásnak tanult akkor ;  látta hogy flexszel vágom a vaslemezt . Mondta , hogy a munkahelyén leenné a fejét a főnök , ha ő ott ilyet csinálna . Mire én : ha Német Pistinek ( nála dolgozott akkor Robi ) is ilyen szerszámparkja lenne erre a célra , mint nekem itt most akkor ő is valószínűleg a flexet választaná a lemezvágáshoz .

Aztán ott van a teljesen érthetetlen spórolás : amikor filléres alkatrészeket se cserélnek ki ... Sasszeg helyett drót és effélék . Hát nézzük : Egy sasszeg valóban csak 30 Ft , és azzal illene lerögzíteni a koronás anyát elfordulás ellen . Csakhogy a sasszeg nem 30 forintnyira van , hanem 62 órányira ( pénteken délután szerelve a járgányt  és hétfői boltnyitással számolva ) és 21 km-re , mert akkor és ott a városban  lesz nyitva az a szerelvénybolt ahol ilyet vásárolni lehet . De a helyzet még rosszabb , mert a javítást végző csak most hétvégén ér rá , hétközben ő is dolgozik valahol , tehát ha megáll az összerakással a sasszeg miatt akkor csak következő hétvégén tud megint a kocsihoz nyúlni . De ha vissza kell adni az egy hétvégére kölcsönkapott garázst -- ahol szerelni tudnak -- akkor egy hónapot is csúszhat a dolog . Marad a gányolás , sasszeg helyett a drót ; igen tudom , mindenki más az ő helyében pár hét múlva visszarendelné s szívességből ingyen javított kocsit , hogy ismét széttúrja a verdát   is kicserélje benne a drótot az előírásos sasszegre .

A fenti történet nem költői , vele ezen a hétvégén két alkatrész játszotta el ezt . Az egyik egy kipufogó-bilincs volt , a korróziótól eltört ezért kénytelen voltam egy laposvassal megtalpalni -- kb . 20 percig tartott a bilincsjavítás . Ha figyelembe vesszük egy ilyen új bilincs bolti árát ( kb. 300 Ft ) és a szervizek óradíjait ( 2.000-15.000 Ft )  akkor értelmetlen spórolásnak tűnik -- ha belekalkuláljuk , hogy a 4 napos húsvéti ünnep vasárnapján voltunk akkor már megérte . Én szívesebben vettem volna egy újat , a tulaj szó nélkül kifizette volna . A féltengely zégergyűrűje pedig egyszerűen leugrott a fogóról -- kinn a garázs előtt -- és elrepült ; csodával határos módon ( mégiscsak húsvét volt , állítólag történtek itt egyéb csodák is már , emberek ! ) megtaláltam .

Nem tudhatjuk milyen felszereléssel , milyen körülmények között , milyen előképzettséggel , milyen szempontok szerint , milyen elvárások alapján  lett olyan az a bütykölmény ami hozzánk került . Csak azt tudjuk , hogy nekünk mi  szerszámkészletünk , milyenek a körülményeink , mihez értünk és mik a szempontjaink -- ez pedig mások megítéléséhez  kevés szerintem  .

Nem mentegetni akarom a vevő elől szemét módon eltitkolt  - olykor életveszélyes -- hibákat , csak arra hívnám fel a figyelmet , hogy az ilyen spontán szereléseknek sokféle előélete lehet .

Árulom az egyik Ligiert , üzemképes , megbízhatóan működik ( hónapok óta járok vele ) , küllemileg kissé megviselt , 20 éves , milyen legyen . Nagyjából az új árának az 1/10-ét kérem érte , de szerintem 90 % -os funkcióvesztése nincs . Nyilván aki megveszi háborogni fog egyik-másik jellemzőjén , esetleg úgy gondolja , hogy még ezt-azt kicserélhettem volna újra , megcsinálhattam volna szakszerűbben , mert őt zavarja hogy ilyen-olyan . Nagyon nem gondol utána az én gazdasásossági szempontjaimnak , és úgy tekinti a dolgot , mintha én kényszerítettem volna a járgány megvásárlására . Lehet , hogy volt kényszer , de azt nem én okoztam , hanem az a körülmény : nincs választék mopedautóból , és neki nem volt több pénze erre a célra , az általam kínált jármű volt árban elérhető -- ezekről én nem tehetek .

Nyilván én jobbára javításra veszek kocsit ezért eleve nem támasztok túlzott igényeket , emiatt nem akadok fenn az amúgy hátborzongató megoldásokon . meg egyet s mást magam is elkövetek ilyesmit .

Számomra a leginkább emlékezetes az volt amikor egy Aixamben légszűrő gyanánt két mosdószivacsot találtam ... Az előző tulaj elmúlt 90 éves , nem igazán foglalkoztatta a szakszerűség , menjen a gép , őt még kiszolgálta . Mivel az árat nem verték fel , ezért meg is értem a szempontjait -- szeretnék annyi idősen olyan állapotban lenni ,mint amilyenben Laci bácsi akkor volt .