Végre pénteken eljutottam moziba ! (azért végre,mert mostanában kétszer is meghiúsult...)

A Kedvencek temetője új feldolgozását láttam. Bevallom, Stephen Kinggel elfogult vagyok, szeretem a könyveit, elég gyakran újra is olvasom őket, mert egyszerűen vannak olyan időszakaim, amikor erre van szükségem:) De az ennek a filmnek alapját adó regényét talán csak egyszer olvastam, régebben, mert  szerintem ennek a szokásosnál is mélyebb, ijesztőbb témája van: a halál és a halál elfogadása. Ami valljuk be, az embereknek - köztük nekem is - nem megy egyszerűen... Főleg,ha valaki már elvesztett  közeli hozzátartozót,családtagot.

A film is a halálhoz, elfogadáshoz való viszonyt boncolgatja, itt a lehető legszörnyűbb eshetőség, gyerekhalál történik.... A konkluzió talán az,hogy aki halott,maradjon is az. A film a vége eléggé átmegy véres-kaszabolósba, néha csak az ujjaim között lestem a mozivásznat.... Mégsem bántam meg, hogy láttam, bár nem lesz a kedvencem...

Magdolnna, érdekes helyen jártál, próbálom megjegyezni és majd szabadságaim idején felidézni,amikor programot keresek:)