Ez egy hun kereszt Pletnyevától. Ha tudjuk - más ábrázolásokból és a négy szent folyó kultuszából tudjuk - hogy a kereszt az Éden egy forrásból kiinduló négy szent folyójának térképéből alakult ki, akkor érthető, hogy miért van a kereszt középpontjában a lyuk/Lyukó jel. A hangalakját kikövetkeztethetjük egyrészt a székely írásban meglévő "ly" betű hangalakjából (ez a hieroglifa által jelölt szó kezdő hangja). Másrészt a hasonló alakú sumer szójel jelentéséből meg a magyar hieroglifa jelentése is következik. A sumer szójel ugyanis "kút, forrás" jelentésű. Ebből következően a magyar hieroglifa a lyuk szó jele. A bodrog-alsóbűi fúvókát e felismerés segítségével tudjuk elolvasni, mert ott a lyuk szójele után oda van írva, hogy ónak, azaz együttesen Lyukónak az olvasata e vegyes rendszerű szövegnek. Ilyen vegyes rendszerű szöveget még ismerünk néhányat, tehát ez jó olvasat lehet. A kínai és az egyiptomi írásban a Nap, vagy a napisten jele, ami nem mond ellent az előbbi lyuk olvasatnak, mert a Kőhalmi Katalin által kikutatott szibériai mítoszok szerint a napisten az életfolyó forrása - azaz lyuk/Lyukó a napisten neve. Ennek tökéletesen megfelel, hogy a bodrog-alsóbűi kohászok a munka megkezdésekor Lyukónak ajánlották magukat és a munkájukat. Ráadásul a napisten neve a földrajzi neveinkben is fennmaradt - tehát ez egy létező szavunk, aminek sikerült hun és honfoglalás kori jelentését megértenünk és pontosítanunk. Nagyjából ez a gondolatmenet. Nincs védőoltásom tévedés ellen, de ha van jobb magyarázat, akkor arra odafigyelek.