Úgy látszik, tényleg jó a Kedvenc című film, mert sokszor az eszembe jut. Most éppen azon tűnődöm, hogy mi történt az alatt a száz év alatt, ami Anna királynő kora és a napóleoni háborúk között eltelt. Arra gondolok, micsoda eltérés van pl. Fielding és Austen, vagy a Brontë nővérek hőseinek beszéd és életmód stílusa között. Persze, lehet, hogy ez utóbbiak esetén az is elvárás volt, hogy a hölgyek visszafogottabban beszéljenek és írjanak, de akkor is nagy az eltérés. Vajon mi okozta?

Ami a filmet illeti, nemrégiben a tévében láttam egy jót, a Kémek hídját. Picit mintha hosszú lenne, de ez mostanában szinte minden filmnél így van, viszont csöppet sem volt unalmas. A történet Abel ezredesről, a legendás orosz/szovjet hírszerzőről szól, aki tulajdonképpen német volt, csak, hogy egyszerűbb legyen a dolog. Kétségtelen, hogy a hírszerzői szakma szempontjából nagyon jó volt, nem is ő bukott meg, feladták. A főszereplő persze nem ő, hanem a védőügyvédje, akinek erős ellenszélben kellett dolgoznia, de megtette. Ismerősei szerint Abel ezredes nagyon megnyerő személyiség volt, és ezt érzékeltetni is tudták. A védője inkább makacs és elszánt, és erre szüksége is volt.