Valóban imperial stoutnak indult a sör.

 

A recept:

 

Pale maláta: 7 kg, Cara crystal: 1 kg  , Chateau Special B 300 EBC: 0,5 kg , Chateau café: 20 dkg , Carafa Special: 10 dkg

Komlók: East kent goldings 30g - (30 percig)

             Fuggles 30 g (20 percig 20 g) és (2 percig 10 g)

             Challenger 30 g  - 90 percig

 

Cefrézés: 52°C - 15 perc , 66 °C - 60 perc , 74 °C - 15 perc

Máslás: 70 °C , (a színező malátát csak a máslásnál kevertem be 50°C-on ! ), így is savanyú lett.

 

Élesztő: Wyeast Irish Ale

 

Erjesztés: 20°C-on

 

Az első héten minden rendben volt, jól erjedt a sör, nem volt savanyú mellékíz, kellemesen kesernyés, aromás stoutnak ígérkezett, a második héten átfejtettem, kb. 2-3 nap múlva savanyú lett. Alapvetően kellemes az íze, a komlók aromája is finoman érződik, de a savanyú íz mellett, savanyú szag is mellékelve van sajnos. :/

Chemipro oxi-t használok a fertőtlenítéshez, mindig kényesen odafigyelek a tisztaságra, szóval, nem értem, mi lehet a hiba. De ez nem újdonság, minden sörömnél ez történt, amibe pörkölt malátát tettem. Eleinte a cefréhez kevertem a színezőt, akkor természetesen szintén savanyú lett, aztán később, valaki javaslatára, már csak a máslásnál kevertem be a csokimalátát, de akkor is savanyodott a sör. Soha, semelyik másik típusú sörömnél nem volt tapasztalható ilyen mellékíz, csak bak és stout söröknél, ebből gondolom, hogy a színezőmaláta okozza ezt.

Rendben, elteszem hosszú érlelésre, pincébe, amint megvan a CO2 a palackban és remélem, lesz belőle valami iható. A kérdés viszont az, hogy az ipari színezett bak, vagy stout sörök miért nem savanyúak? Nem hiszem, hogy pl. egy Dreher Bak-ot, vagy Guinness-t hónapokig érlelnének, főleg nem palackban.