"Bár Dawkins mémfogalma a nagyközönség számára újszerűnek hathatott, mégsem volt teljesen előzmények nélküli. A fenti leírásban is szerepel a mém kapcsán egy utalás a memóriára, ami talán nem véletlen. Mnémoszüné a görög kultúrában a memória istennője, az élet és a kreativitás szimbóluma, a mindent tudó és mindenre emlékező titanisz. Nevének felhasználásával jött létre a „Mneme” fogalom, melyet Richard Semon evolucióbiológus és memóriakutató használt először Die Mneme című 1904-ben Lipcsében megjelent könyvében. Semon elmélete Ewald Hering osztrák fiziológus fejtegetéseire épült, aki a memória és az öröklés összefüggéseit vizsgálta (Hering 1921). A közös névvel Hering-Semon elméletnek (vagy közismertebb nevén mnemonikus elméletnek) nevezett tézis szerint a növények vagy állatok protoplazmájában az őket érő stimulusok nyomokat hagynak, amelyek gyakori ismétlődése szokások és örökölhető tulajdonságok kialakulásához vezet. Ebben a modellben a Mneme „a tartós elváltozásra való képességet” jelentette, ami, ha a stimulus után visszamarad a szövetekben, olyan tartós módosulásokat, engramokat eredményez, melyek akár öröklődhetnek is (Semon 1921: 11-12.).

John Laurent a mém és a Mneme fogalmak párhuzamairól szóló tanulmányában megjegyzi, hogy Dawkins saját bevallása szerint nem ismerte a Mneme fogalmát (Laurent 1999)"

Internetes mémek, vírusok, (poszt?)memetika 

rövid kutatástörténeti bevezető

Pölcz Róbert